ea

Gabi január elejétől kollégista. Olykor hazanéz, olykor telefonon is beszélünk, de általában nincs itthon. És elmúlt 18 éves. Egyetemre készül. Olykor anglisztikára, olykor valami önkormányzatos-államosjogos valamire, bocs, de gyorsan elfelejtettem… Most éppen az iparművészetin gondolkodik és még valamin, amit Székesfehérváron oktatnak… Idővel letisztul. Van még 12 napja.

Újabban elég gyakran jut eszembe, milyenek voltak ezek a nagy emberkék gyereknek. Gabi, a fontoskodó, Petya a hatalmas szemű, fürtös szőkés hajú kiskutya, Zoli a férfiasan hallgatag…

Rámozdultam a mandarinra. Először csak pár darabra, aztán azt vettem észre, hogy csak én eszem, mert amint hazahoztam, fel is faltam valamennyit. Kell a buborékos víz, kóla vagy inkább szódavíz, csak pezsegjen…

Az ünnepek elmúltával a körméreteim nem változtak, de az utóbbi pár hétben mintha mégis megszélesedtem volna. Nem nagyon, csak 1-2 centivel, de azt is eléggé zavarónak éreztem. Egyéb jelek miatt aztán úgy döntöttem, utánajárok a dolgoknak.

Tegnap este óta értem, mi miért történik. Azt is tudom már, hogy pletykásabb vagyok, mint eddig hittem - 15 perc múlva már a párom is RÁKÉRDEZETT, és az igenlő válaszra nem is lepődött meg annyira. A nap további részében elmaradtak a 14 éve elő-előbukkanó ellenérvek. Miért nem beszél le róla?

Ma reggel sem voltak ellenérvek, csak a súlytalan kérdés: mit akarsz csinálni, ha még korai?

Nem tudom biztosan. Itt a kétkarú mérleg, de nem pakolgatok semmit a serpenyőkbe, csak bámulom. Nincs béke, nincs közöny, nincs unott vállvonás, csak elnyúltan pihenés a tények törékeny hálójában.

Délután orvoshoz megyek, holnapra talán lesz eredmény is. Még nem készültem fel arra, hogy “specialista” elé terüljek és rákérdezzen, akarom-e folytatni.

Nem tudom, akarom-e folytatni. Akarom-e feladni a távolban már reménytelin várakozó szabadságomat, szabadságunkat újabb 18 évre. Akarom-e felvállalni csaknem 125 kilóhoz a plusz megterhelést? Akarom tovább terhelni a szívemet és az ereimet? Ha tudnám biztosan, hogy bírják, hogy nem lesz bajom, hogy nem hagyom magukra a többieket… Könnyen szidnak és könnyen ítélnek egyesek - de minden döntés mögött napok harca és meglévő életek sora áll.

Elítélhettek majd, ha IGEN lesz a végeredmény, és elítélhettek majd, ha végül a NEM mellett döntök, de az én döntésem lesz. Nem másé.

Tegnap tudomásomra jutottak a fiam félévi jegyei. Nem az ellenőrző által, hanem a kitöltött és kinyomtatott és aláírásra hazaküldött pályaválasztásis papírok által. Az ellenőrző még az osztályfőnöknél pihent…

A papírokba beletekintve először a düh jött, aztán a düh, majd a felháborodás. A férjem neve a régi telefonszámom lett, a telefonszámom pedig a férjem neve minden lapon. A továbbtanulásra megjelölt iskolákról és szakmákról is a megkérdezésem nélkül döntött az osztályfőnök. Bejelöltem a hibákat, a félévi jegyek ismeretében végre készre töltöttem a pár nappal ezelőtt megkapott pályaválasztási lapokat és összeraktam őket, hogy ha hazaér a fiam, visszavihesse a hölgynek. Hazaért, hozott egy másik papírt, mert az osztályfőnök észrevett az egyik lapon egy hibát, így az egyik lapon kijavította a cserét: a telefonszám és a párom neve végre a megfelelő helyre jutott! Csakhogy a hiba három lapon szerepelt és a telefonszám is a régi volt. Szeptemberben már az új telefonszám került az ellenőrzőbe és egy “Értesítések, kérések” szakasznál tett bejegyzéshez is, amit valahogy nem sikerült észrevennie…

A papírok visszamentek hozzá, hogy annak alapján tölthesse és nyomtathassa a pályaválasztási lapokat, s küldhesse hétfőn aláírásra. Nos, ennek az lett az eredménye, hogy felháborodott: hogy képzelem, hogy ráfirkálok a lapra?! Megyjek be szerdán és megbeszéljük!

Mit kell ezen megbeszélni? Elcseszte a pályaválasztási lapokat, önkényesen döntött az iskolákról és szakmákról, holott ott szerepel a lapokon a paragrafus és rendelet és számok sora sora és sora: JAVASLATOT tehet, de nem dönthet a szülő helyett!

A fiam kis termetű és sovány, naná, hogy megfelelő szakma számára az ács és kőműves és szobafestő! Szintúgy a szerkezetlakatos és a hegesztő is…

Egy parkolásról szóló videót néztem. Vannak benne mókás és emberi dolgok, fejvakarós esetek, de a LÉNYEG az utolsó 4 másodpercben hangzik el és én azóta visítok a döbbenettől. Pláne, hogy a Google is igazolta a fiatalembert…

A béna parkolás módszertana a címe a videónak, de ez már nem is érdekel!

A harmadszorra megrendezett Mangalica Fesztiválon volt az egyik érdekesség. Közben a fórumozóktól összeszedtem egy véleményt: “Tepertős nugáttal töltött étcsokoládé. Töpörtyűk, amiket ropogósra sütöttek, majd ezután karamellizálták, így hihetetlen ízek szabadultak fel. Mogyoróval és nugáttal összekeverték, majd nemes-keserű csokoládéval és fahéjjal bevonták. nyámmmm”

De parkolásból itt a másik véglet: http://www.youtube.com/watch?v=P7Eqn_BiQus

De ez se rossz annyira…

No, jó böngészést

Bőrért kellett felmennünk. Elindultunk a bizonytalanba, hiszen a páromnak csak a csütörtök és a péntek volt a szabadnapja, és ahogy mérlegeltünk, inkább a csütörtök mellett döntöttünk. Az valamennyire előrelátható volt…

A szokott kb fél hatos vonat helyett busszal mentünk. Megszenvedtük, bár végig volt ülőhelyünk.

Pesten újdonságként ért minket a Stadion buszállomás. Miután kicsodálkoztuk magunkat, vettünk 6 fornettis kókuszos tekercset, tanulmányoztuk a térképet és elindultunk az egyik irányba. Az első keresztutcánál rájöttünk, hogy nem éppen a jó irányba tartunk, ezért korrigáltunk. Majd korrigáltunk és megkerültük a tömböt, visszajutottunk a fornettishez. Megindultunk a másik irányba, de belezavarodtunk a “Stadionok” feliratba, a szerintünk rossz oldalon lévő templomot jelölő keresztbe és a metrójelzésbe… A Kerepesi út sem volt mindig a helyén, pedig ott voltunk rajta… Végül kiderült, hogy másodjára már jó irányba megyünk, de az, hogy rossz oldalon, csak akkor, amikor elfogyott a járda a hídnál. Visszamentünk, majd a piros lámpánál átszaladtunk az úton, ott, ahol nem volt zebra - a környéken sehol! -, csak koszorúk a járdaszigetnél álló oszlopon…

Azon az oldalon jutottunk végre el az Aréna Plázához, ami a Keletinél van, csak egyetlen feliraton sem találkoztunk vele, különben mehettünk volna éppen járó busszal vagy trolival…

Próba-szerencse, a Keleti oldalából induló 30-as buszhoz mentünk, hátha infót kapunk, mi jár helyette, mert a kiírás szerint az nem járt. Gyakorlatilag viszont éppen akkor indult!! A Keletiből Újpest központba így jutottunk el végülis simán.

Bőrválogatás, visszaséta a buszmegállóhoz. Az első táblától nem az indult. A másodiktól sem. A távolban feltűnt egy  harmadik tábla… Gyaloglás oda, aluljáró, jegyvásárlás, gyaloglás tovább. Hátranézek, akkor húzott el mellettünk egy csuklós 30-as. Futva, de elértük! Az emberek furán néztek rám, hogy jegyet lyukasztok. Valaki epésen meg is jegyezte: Minek lyukaszt? SZTRÁJK VAN! - Ennyit az “a lakosság érti és mellettünk áll” szövegről.

Végre feltűnt a Keleti Pályaudvar épülete. A reggeli mekis szendvics után most a szemben lévő Burger Kingbe mentünk be. Némi ottfogyasztás után egy szendvicset vittünk magunkkal az útra, a vonatra. Mindig retúrjegyem volt eddig,  szokatlan volt az alagsori pénztárban állni… És futva ugyan, de elértük a Miskolc felé induló vonatot! (Ott kellett rádöbbennem, hogy a meki ételei jobban passzolnak az én ízlésemhez, mint a börgeré)
Miért írok le egy teljesen eseménytelen pesti utat? Talán azért, mert mi egyáltalán nem éreztük meg, hogy sztrájk lenne! Hihetetlenül gördülékenyen jutottunk el oda, ahová menni akartunk, pedig felkészültünk az Újpest központba kigyaloglásra és a Pesten alvásra is, legalábbis lélekben.

Otthon már várt a párizsias hús, amit a 15 éves fiam készített nagy-nagy lelkesedéssel és sűrű telefonos segítség mellett 17, azaz tizenhét darab tojás felhasználásával és jókora füstfelhő közepette, de mellette szóljon, finom lett Na jó, egy profi megúszta volna 2 millis hússal a kiklopfolva is majd 7 millis helyett, amin a bunda is plusz 1-1 centi vastag volt mindenfelé… De első próbálkozásnak megfelelt Nem volt olajos és nem volt odaégett sem, megsült a hús is puhára annak ellenére, hogy a centis oldalmagasságú palacsintasütőt használta egy magasabb peremű helyett

Fárasztó nap volt, nulla szórakozással, csak a lényegre szorítkozva idő és lehetőség híján, így azt mondhatom csak: örülök, hogy ezen is túl vagyunk.

2+2+1 Aszpirinnel sem tudtam levinni a lázát vasárnap délutántól hétfő hajnalig. Már csak vizesruházom és kb 20 percenként bemegyek hozzá, hátha változik valami. Tapintásra 38-39-es lehet a láza, de nem köhög, nem zilál, normális.

Valószínűleg azért fázott meg, mert pulóverben volt kinn tegnapelőtt az udvaron, hiába szóltam rá. Valószínűleg azért fáj a jobb karja és a jobb oldala is, mert magasugrottak és levervén a rudat általában rajta landolt.

De mi van, ha az influenzát kapta el? Végtagfájdalommal, magas, makacs lázzal, fáradtsággal és étvágytalansággal? Engedjem a többi gyerekemet iskolába? Egyáltalán, hogyan küldjem el az orvoshoz? Üljön a rendelőben akár csak 10 percet is, míg beszólítják az előre bejelentett időpontra?

Sose voltunk influenzások. Hiába tombolt az iskoláikban, egyik sem kapta el soha. Gabi egyszer beoltatta magát ellene, néhány napig rosszul volt, akkor megfogadta, hogy soha többet. Most is hiába volt lehetősége rá, nem vette igénybe. Egyik gyerek sem akarta. Mi sem.

A múlt héten, Miskolcon egy nő nagyon köhögött a buszmegállóban. Igyekeztem nem a közelében lenni. Jött a busz, reméltem, nem a Barcikaira száll fel - szerencsére a Varbóival ment el. Elgondolkodtam, mennyire könnyű a mostani helyzetben ellenszenvet érezni egy másik, láthatóan beteg ember iránt. A buszon csak a leszálláskor vettem észre azt a férfit, aki kettővel mögöttem ült. Láthatóan nagyon lázas volt, zsongó, nehéz fejjel. Két karja az előtte lévő székre támasztva, arra borult rá vöröslő arccal.

Nem hallottam köhögni az út során, ezért meglepett a látványa. Azóta nincs olyan hír, hogy Barcikán vagy a környéken lett volna ilyen megbetegedés - remélem, ezentúl sem lesz!

Nem tenne jót a páromnak, de nekünk sem.

“Igazi lúzert fogtak a rendőrök a VIII. kerületben. A tolvaj rendőrökkel a hátsó ülésen szeretett volna ellopni egy kocsit.

Megpróbált ellopni egy rendőrautót kedden délelőtt egy fiatalember a VIII. kerületi Népszínház utcában, de nem látta, hogy a sötétített ablaküvegű kisbusz hátsó ülésén két rendőr ül - számol be a Népszabadság.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság bevetési főosztálya egyik kisbuszának sofőrje kiszállt a járműből, de a slusszkulcsot nem vitte magával, ezt kifigyelte a fiatalember, aki a sötétített ablakon keresztül megpróbálta kifürkészni, mit lophatna el a kocsiból. Egy ideig tétovázott, majd határozott mozdulattal felnyitotta a kisbusz ajtaját és beült.

Épp elindította volna a járművet, amikor a háta mögött ülő rendőrök megszólaltak: “mi nem tennénk!”. A tolvaj megpróbált ugyan elmenekülni, de elfogták és előállították.

A rendőrség adatai szerint ő az első, aki Magyarországon a benne ülő rendőrökkel együtt akart ellopni egy rendőrautót.”

Ez egy AAAAAkkora sztori, hogy el sem hiszem!

A cikk szó szerint idézve a vezess.hu-ról.

Ha valamit nem lehet, mi több, nem szabad folytatni, az ez.

http://www.youtube.com/watch?v=xw6kkGfMo8U&feature=related

DiCaprio még fiatal itt (azaz nem lehetne mostani filmje), de erről a mozijáról nem hallottam eddig…

Meg kellett néznem a naptárat. Kiderült, hogy Sebes csak október tizedike óta van nálunk.

Persze, akartunk macskát. Ahogy a lottó ötöst is. Ott általában mellélövök 3 számot, egyet pedig telibe. Na, a macskával is így jártunk.

A szomszéd szólt, hogy macska ül a diófa csonkján. Néztük, aztán nagy nehezen fel is fedeztük a kb 4 méter magasban gunnyasztó cicót. Megpróbáltuk lejjebb hívni, nem jött.  Megdobáltam egy kis Wishkas Juniorral -nem a találat volt a lényeg, hanem az előtte elröppenő illatos falatok -, na, ez felkeltette az érdeklődését. A párom vitt fel neki egy keveset kistálban, evett is belőle, de amikor meg akarta fogni, a cica feljebb mászott. Még egyszer megismételtük ezt a sort…, de ezuttal a cica olyan helyre mászott, ahonnan nem tudott visszafordulni. Látszott, hogy csúszik a faágon, a körme nem képes belemélyedni… A kisebbik fiammal kifeszítettünk alá egy pokrócot, hogy ha esne, oda essen. Nem sokkal később zuhant is a cica, puhán landolt a takaró közepén és rémülten rohant be a fásba. Jópár percbe tellett, amíg onnan ki tudtuk szedni. Bevittük a lakásba, szemrevételeztük… A macsek hasán három vágás/szakadás/harapás volt: két kétcentis és egy majdnem négy centis. A bunda elmozgott, alatta látszott a húsa (aki már nyúzott, vagy látott nyúzást, könnyebben elképzelheti). Nem friss seb volt, nem volt vér.

Hívtam az állatorvost. Ő nem, de a felesége otthon volt, délután hattól rendelt. Fölvittem hozzá az állatot becsomagolva egy tornazsákba, hogy csak a feje volt kinn belőle. Így ha kiugrott volna a kezemből, a zsákba kötve nem tudott volna elszaladni…

Az orvos nem varrta össze a sebet. Azt mondta, ahhoz körbe kéne nyírnia mindegyiket, hogy összeforrhasson… Lefertőtlenítette, cica kapott két injekciót - igen ügyesen viselte, de rémült volt,és bár én fogtam le, nálam keresett menedéket… Kaptam otthonra fertőtlenítőszert és féreghajtó tablettát, megkérdezte, megtartjuk-e a fáról pottyant cicát, mert az esetleges veszettség miatt kéthetes megfigyelés kell… Csak igent tudtam mondani, bár két kutyánk is van, akik nem szeretik a macskákat… Az orvossal egyetértettünk abban, hogy a cica kb 4 hónapos, így a tényleges oltásra majd egy hónap múlva kerül sor.

Szóval Sebes most itt alszik mellettem egy kupacon, betakargatva egy sárga pléddel és durmol. Van róla már néhány képünk: Zolival számítógépen játszik, a párommal tőröket válogat… De mindenki szereti, simogatja, altatja, játszik vele… Már nem menekül előlünk, már nem riad meg mindentől. Az első nap megmutattam neki a macskavécét és azóta ügyesen használja is! Ma felfedeztem benne két bolhát - no, addig éltek csak! Az első napokban még fertőtlenítgettem a sebét, de úgy mindig nyitva volt, így egy ideig hagytam, hátha zárul magától. A cica már élénkebb és rohangál és játszik, már nem letört  A bevarasodottnak ható sebet ma felnyitottam - csak a szőr állt össze a szivárgó nedvekkel, alatta pedig ott volt a vadhús. Lefertőtlenítettem lefotóztam, szerintem felteszem majd.

Még van kettő. Jobban zártan, de ugyanúgy szőrrel-nedvvel összeragadva, de már szárazan. Most már kezelhetem majd aloéval is, megismertethetjük majd a kutyákkal… Sebes is olyan, mint a sérülten hozzánk került Budus, az akkor még két tenyérben elférő (már 12 éves) Peti, a “csak két hétig” maradó Szelli, aki velünk van már ötödik éve… Nem mi választunk állatot, fajt, a véletlen sodorja elénk, hozzánk őket.

Nem “százas”  ez a macska sem. A sebei begyógyulnak majd, de úgy nézzük, a pupillája nem szűkül a lámpafénybe nézve sem - lehet, hogy rövidlátó? A fülei szélén némi alvadt vért találtam, a tisztítása folyamatban van, csak nehezen viseli, érzékeny rá…

http://www.yapfiles.ru/show/41904/e3b9901063bf03f310f3cc46f5377589.flv.html

Más tollával ékeskedni, más tollát villogtatni, más tollának nyomát ajánlani - no, ez utóbbit tenném én! Az index.hu puritán, reklámmentes oldalon hoz egy blogra hajazó külsejű gondolati láncot “Öt éves a magyar csoda” főcímmel.

Szigorúan tilos kólát vagy sört fogyasztani közben, mert az orrjáratba jutott szénsav rettentő kellemetlen tud lenni, valamint enni sem érdemes, így megelőzhető a félrenyelés is.

Urak, hölgyek, jó szórakozást!