Marad a kézimunka
Valljuk meg, igen rövid karrierem volt a tanult szakmámban, de a választott szakmámban is csak 9 hónappal töltöttem el többet…
Mit lehet kezdeni itthon? Ha takarítok, nincs látszatja, tél van, sár, mihelyt bejönnek, oda a kövezet…, ha főzök, elfogy egy óra alatt, s ha mosogattam is, a tányérok a kaja után ugyanúgy meggyűlnek, mintha semmit nem csináltam volna egész nap. Ha kimosok, a száradó ruhák mindenütt útban vannak, mivel kintre nem teríthetek az időjárás miatt. Ha kimostam, amit keresnek, az a gond. Ha nem mostam ki, miért nem mostam ki? A pénzt csak költöm, semmi látszatja - persze, kajára ment el, ami látszatja lenne, azt lehúzták a WC-ben…
Munkahely? Úgy tűnik, esélyem sincs. A harmadik X közepén, három gyerekkel, túlsúlyosan, ránézésre magasvérnyomással (pedig most már rendben van!), nem dekoratívan labdába sem tudok rúgni.
Marad az itthoni kézimunka. Láncszövés. Láncing, lánccsuklya, tarkóvédő láncfátyol - ebben már legalább gyakorlatom is van. A nyár végére flexkezelés, hegesztés. Új szakma, itthon kiképződve, profitól. Aztán kiderül, mit hoz a holnapután.
