Építek. Építenék.
Csapatot.
Aktívak jelenleg ketten vagyunk, plusz egy lányzó. Egy vívótudorral levelezek és találkozgatunk, de még nem kérdeztem, beleadja-e a nevét a csapatba - most mással van elfoglalva. Egy másik - nagyon ígéretes fiatal - remélem a sorainkba lép. Sokat nyernénk vele, úgy hiszem - vasárnap kiderül, ha ő is ráér.
Egy harmadik termetével emelné a csapat fényét, nem tudom, mit várhatok tőle, de évekkel ezelőtt mondta már: ha lesz, jön. Most van, de még nem említettük neki.
Van negyedik is, akinek már említettem levélben, de nem nyilatkozott, és van olyan is, akit kétszer kerestem, de szintén nem hallottam felőle - talán még nem jutott el a leveleséig. Három-négy lány is jelezte, hogy csatlakozna. Ezzel már tudok csoportképet összerakni, ha egybeterelem őket… De ennyi főre egyedül ruhát és láncfelszerelést is készíteni - sok. Pedig támogatókat keríteni, pláne fellépéseket is vállalni csak akkor lehet, ha állnak a hátam mögött.
Az első lépéseket megtettük. Most már csak szólnunk kell.
Tudom, merre és kinek. Még talán azt is, mit. De mindaddig fikció az egész, amíg a szemükbe nem nézhetek.
You can leave a response, or trackback from your own site.