Next
Nem kedvelem Cage-et. A magyar hangját még annyira sem. Igaz, majdnem tökéletesen passzol az arcjátékhoz, a gesztusokhoz, a szájmozgáshoz…, de egyszerűen siralmas, ahogy összeáll a pasas nem is arrogánssá, de tenyérbemászóvá. Mintha érzéstelenített ajkakkal beszélne…
Next. Egy bűvész, aki tökéletes, utánozhatatlan. Aki a pókerasztalnál is tarolni képes, a félkarú rablót egy mozdulattal alázza le. Aki páratlan technikával kerüli el az üldözőit, vagy rázza le őket. Aki nem ragaszkodik a páratlan számú müzlihez, anélkül is elég furcsa…
Egy film, ami a borzalmas szinkronhang ellenére is leköt, mondhatni lenyűgöz. Nem a képi hatások. Nem az alapötlet. A Holtsáv is hasonló, igaz, azt is kedvelem - és nem csak a szinkron miatt
A Next más. Leginkább befejezetlen. Olyan, mint a második fejezet után szétkenődötten nyomtatott könyv - az ember lapozgatja, bepróbálkozik, egyenként nyalja arrébb a lapokat, eredménytelenül. Bevezető filmnek egy tévésorozat elé kitűnő - csak én attól félek, ez így egész. Nincs több. Pedig kéne!
Ha értékelném, tízes skálán az erős kezdésre, a reményteljes középrészre és a kicsúcsosodó cselekményvégre tekintve kapna egy nyolcast - de az orgazmus előtti másodpercben csörgő telefon vagy benyitó hozzátartozó hazavágja az egészet -, a végére úgy külön kap egy kettest és egy fejcsóválást: “Fiam, lehetett volna ez egy ötös is, ha tanultál volna…!”
Nézzétek meg. Gondolatébresztő. Nem más.