ea

Chelloveck írására megpróbálom összeszedni én is az elsőimet. Már csak azért is, hogy ne tünjenek el végleg…, mert egyre inkább a múlt ködébe vész a múltam… Kezdjük ártatlanabb szilánkokkal:

Első buli - szülinapra hívtak. Volt közös fürdés az ünnepelttel (így utólag már furcsa), aztán a franciadrazséval kirakott torta, a sós pálcikák, a narancsüdító - otthon pedig minden kaját kiadtam magamból és évekkel később is visszahallottam, hogyan mulatott rajtam a fiatalabbik bátyám. Én kb 5-6 lehettem, ő pedig 14 évvel idősebb.

Első pofon - már amire emlékszem. Meghatározó élmény volt! A cirkusz hosszú ideig mindig az előttünk lévő focipályán telepedett meg. Hozzánk hozták itatni a lovakat, de az elefántokat is “Vizetbele-fölpumpálós” nyomós kutunk volt, az elefánt pedig nagy. Mire teleitta magát és az idősebbik bátyám is kifulladt, kiderült, hogy van még néhány időközben felsorakozva a háta mögött A szívességért cserébe jegyeket kaptunk, de egyébként is ott lógtam mindig a sátor körül, játszottam az egyik fehér tüllszoknyás kislánnyal - tőle kaptam az elsőt. Azt sem tudtam, mi volt az, nem is fájt annyira, csak sértette a büszkeségem. Hazamentem. Lehet, hogy azóta utálom a cirkuszt?

Első szerelem - Hm, oviban volt. Egy évvel volt nálam idősebb a srác, de nekem ő volt a “férfi”. Mennyire volt meghatározó? Nem emlékszem, hogy játszottunk volna együtt. Arra sem, hogy beszélgettünk. De legtöbbször ott voltam mögötte, hagytam, hogy utasítson - hiszen nem kért semmi olyat, ami ne lett volna természetes, teljesíthető! Uriember volt, csendes, határozott. Suliban még talán ott volt 1-2 osztályt fölöttem eggyel, aztán eltűnt. Már felsős voltam, amikor visszajött a sulimba, asszem ott járta a 7-8. osztályokat - és még mindig ugyanazt éreztem a közelében! De sosem szóltunk egymáshoz. Aztán ő elballagott, az évek teltek… És amikor anyám meghalt, ő jött érte a hullaszállítóval és vitték ki az autóhoz. Jó volt látni ismét. Önkéntelenül is rámosolyogtam - gondolom azóta sem érti ezt Ez 2000-ben volt, ha jól emlékszem. Az érzés még megvan, de az arca már homályos. Nem biztos, hogy felismerném már… De akkoris ő marad a “férfi” az óvodából…

Első csók - Három kategória van, annyi kell, hogy legyen. A kísérlet: utcámbeli srác. Együtt kezdtünk az oviban Sokat voltunk együtt kölyökkorunk óta. Fociztunk, cserebogaraztunk, szánkóztunk, később moziba jártunk - velem elengedték a szülei, mert úgy gondolták, tudok rá vigyázni Egyébként csak asszem 4 hónappal voltam idősebb nála. Ő próbálkozott először - nem jött össze. Valahogy nem ilyennek képzeltem… Még a puszitól is messzire volt. Az igazi: igen, az ott volt a szeren. Annál jobbal még nem találkoztam, pedig több mint 17 éve vagyok együtt a párommal… A tartós: kizsarolta az első napon. Haragudtam rá, de nem tágított. Igazából nem is haragudtam rá annyira, csak idegesített, hogy nem veszi figyelembe a nemleges választ. Az, hogy jó idomár, már az ismerettségünk 10. percében nyilvánvaló lett. Nem bánom. Másnak is hasonlót tudok kívánni!

Kanyarodok, nehogy a testen belüli élményeimet kezdjem ecsetelni… Nagyon arrafelé kezdtem húzódni

Első saját könyv / Első sci-fi - Nos, fogalmam sincs! Nemere meghatározó volt az életemben, ez biztos. A “galaktikás könyvek”-ből valahogy nekem is sikerült rendelni, lila gőzöm nincs, hogyan, hiszen nem volt zsebpénzem, a moziba is reggel kellett elkezdeni a készülődést, hogy a vetítés előtt négy órával apámból is elkezdhessem kiimátkozni a 20 forintot! A film este hatkor kezdődött… Az Első moziélményre ugyanígy nem emlékszem. De az első sci-fi jellegű a Vissza a jövőbe első része volt!

Nos, talán még ez belefér a mába…