… elsők… Második rész
Első saját történet - Teliholdas éjszaka, olyannyira, hogy holdfénynél tudtam írni! És az öreg Budus kutyus sóhajai, öreges levegővételei az ablak alatt… A francba, mindjárt elbőgöm magam… Az akkor kitalált két lényeges névvel “dolgozok” ma is. A harmadik és negyedik is változatlan… Csak a szerepük, a jellemük lett más. 1987-88 lehetett, …inkább az utóbbi. Hihetetlen, hogy húsz éve “művelek” valamit, aminek hasznát alig láttam… 2000-ben néhány novellámat kiadták hetilapban - ennyi. Fájdalmas a hiány, ha nem írok. Torlódik, leköt, zsongít… Elvonási tünetek. Egyetlen történet, egyetlen világ amit látok és érzek akár lehunyom a szemem, akár nem! Egyszerűen szeretek oda visszajárni!
Első másnaposság - Hm, ez biza felemás… Ugyanis nincs előtte részegség! A megfejtése időtt vett igénybe: 24 óra alatt 12 darab konyakos-meggyes bonbont ettem meg. Másnap elvittem a fiamat óvodába, örültem hogy odaértem, mert rettentő rosszul voltam, cikk-cakkban jártam. Hazaértem, annak méginkább örültem! Hánytam egy sort, lefeküdtem aludni, olykor felkeltem, de forgott velem a szoba. Délután kimásztam az ágyból, elslattyogtam a gyerekért és rájöttem. Azóta erre is figyelek. Mellesleg bonbonon kívül nem jut a szervezetembe alkohol 
Azt is a páromnak köszönhettem. Azóta négynél többet nem kapok
Első szemüveg - Ötödik tájékán írhatták föl, akkor még csak felest, de nem foglalkoztam vele. Hetedik környékén viszont már zavart, hogy nem látok élesen, így rászántam magam. Milyen volt? Mintha lavórban járnék! Borzasztó! Minden lépésnél döccentem, mert a szemem szerint a lépésnyire lévő talaj magassabban volt, mint a valóságban… Most a minusz négyes körülinél tartok. Pár éve javult a szemem, lementem ismét 2.5-re, aztán valószínűleg egy rossz monitor miatt romlott ismét. Apám panaszkodott néhány éve, hogy már nem látja tisztán azt, aki jön lefelé a dombon. “De jó neked” - mondtam erre. Én ha leveszem a szemüveget, azt sem látom, ha 100 méterre áll valaki… És ha már itt tartunk:
Első rossz fog - Egyszer húztak, bal felsőt. Valamikor alsóban. Aztán ugyanaz romlott el olyan 13 éves korom környékén. Onnantól (!) elkezdtem fogat mosni, gyakorlatilag megszállottan. 10 percnél még nem voltam hamarabb készen, a 20. percnél már a párom is unja… Az eredményről? Nem érdemes. Apám szerintem életében sosem mosott fogat, és a 65. szülinapja után (most múlt 74), valamikor nyáron közölte: van egy rossz foga! HM. Így jár az, aki unalmában szilvamagot rág és foggal töri a diót…
Első nyaralás - A keresztanyáméknál voltam három napig, vagy egy hétig? Nem tudom. Fölálltam egy korhadtnak nem tűnő favájúra, ami szétpergett alattam és egy szög a lábamba állt. Keresztanyám ecettel fertőtlenítette, átkötötte, annyi. Igaz, évekkel később is meg tudtam mutatni a nyomát, de bajom nem lett belőle.
Első stoppolás - Ó, a bátyámmal jöttünk Miskolcról! Sajóbábonynál leszálltunk a buszról, besétáltunk a településre, látogatóba a másik tesómhoz. Majd kigyalogoltunk és a bátyám a busz helyett az ő szokásos közlekedési módját választotta. Emlékszem, “egybemini” leopárdmintás ruhácskában voltam, a kocsiülés pedig erősen vendégmarasztalónak bizonyult… 16 körül lehettem. (Ősszel pedig megismertem a páromat.) Mellesleg a bátyámnak volt gyakorlata: MINDEN reggel stoppal járt dolgozni és nem késett el egyszer sem!
