ea

Folytatom.

Első karácsonyi emlék - Most már felejtek sokat, de néhány emlékmorzsa még ott figyel a por alatt. Közlekedésbiztonság szempontjából jó helyen laktunk. Nem kellett úton átmennem, hogy eljussak egyedül a boltba. Anyu egy karácsony előtti nap el is küldött otthonról és én büszkén mentem - azt már nem tudom, mit is kellett vennem. Kimentem az udvarról, át a sportpályán, fel a dombon, ott ráfordultam a járdára és csak mentem - a bolt ott volt egy ismerős ház földszintjén. Mire hazaértem, állt a fenyőfa, feldíszítve. És én meglepődtem és elhittem a Jézuskás mesét is… A fenébe! Ilyenkor úgy érzem, burokban nőttem fel és semmi rossz nem történt velem… Hogy az enyémnél jobb gyerekkort más nem is kívánhat magának.

Az első sebességélmény - Lovaskocsihoz kötődik. A “vakúri”(Sajószentpéteren az egyik délre néző domboldal) szőlőből jöttünk haza apuval. Akkor még a szürke lovunk volt meg, asszem Kati volt a neve. Az eső szemetelt, a forgalom kicsi volt még akkor. És apám engedte futni a lovat. A házak elmosódtak, a hangok is összefolytak és a ló csodás izmos teste röpítette előre a szekeret…! Az álmaimban később is sokszor visszatért ez a pillanat. Nem tudom, hány éves lehettem… Valahol négy és öt között, mert a későbbiek jóval tisztábbak…

Az első ovis emlékem - Nem voltam még három éves, mikor anyu oviba vitt, hogy dolgozhasson tovább. Tudom, hogy beszéltek előtte róla, hogy engem is biztatott… De amikor beléptünk az óvoda területére és láttam az épületet, az még él bennem. Az óvodavezető az épületen kívül várt ránk, elmentünk jobbra az irodába, aztán a dadussal körbenéztem az épületet… Nem az első emlékhez tartozik, de itt elfér: ott szereztem “jogsit”.Egészen nagy lebetonozott pályánk volt kanyarokkal és egyenes szakaszokkal… Lábbal hajtós autót vezettem, megálltam ahol kellett, imádtam a sebességet… Csak növésnek indultam és az óvodai időszak vége felé már nem fértem el az autóban Sokáig őriztem a jogosítványomat, büszke voltam arra, hogy én azok között voltam, akik letehették a vizsgát - nem voltunk túl sokan! Általában egyedül róttam a köröket, míg a többiek aludtak… De tudom, hogy másnak is volt.

Első focimeccs - A fiatalabbik bátyám játszott Sajószentpéteren. Fönt ültünk valahol, lenn pici színes emberek rohangáltak. Nem érdekelt a meccs, de annyira unalmas sem volt. Lenyomatából ítétve ez is ötéves korom előtt lehetett. Kivel is mehettem volna ilyen jeles eseményre? ANYUVAL. Jó focista volt a báttyám. Jártak sokfelé Magyarországon, de szlovákiában és Romániában is! Onnan egy vörös rómafigurát hozott nekem és többek között egy méter magas vázát magának. A rókát mellém rakta, a padlóvázát az asztal tetejére, a sparheten álló vajdlingból szedett levest vacsoraként, kenyeret hozzá… Reggel anyám elhűlve tapasztalta, hogy a kutyának eltett mosogatóvize (jó zsíros, vegyszertelen előmosogatás mellékvize) megcsappant - még a rongy is benne volt! - és hogy az asztalon egy számára mozdíthatatlan monstrum trónol. 20-25 kilót simán nyomott a váza… és egy karcolás sem esett rajta a hazaszállítás közben! A bátyám elég részeg volt, hogy mosogatólevet egyen, de elég stabil a törékeny szállítmányhoz… Én úgy emlékeztem, hogy csak NB II-ben játszott, de az idősebbik bátyám mondá, hogy NB I-ben is. Ő odáig nem jutott, lentebb volt kapus - mindketten szerettek focizni. Sajnos hiába kerestem rá a nevére, abból az időszakból nincs fenn lista…