ea

Így, nagy F-vel… Az Index meglepett egy irománnyal. Abba már bele sem gondolnék, mi és ki mindenki lehetett még ott, amit és akit nem találtak meg a rendőrök…

Ültem a szobában, bámultam kifelé a szomszéd házfalára és felhullámzott bennem a vágy: karácsonyi bevásárlás! Nem először szórakozik velem. Már az évben sem először! És nem csak sötétedéskor kap el a láz, de ragyogó napfényben is.

Nem vagyok ajándékozós fajta. Adni sem tudok, kapni meg pláne nem! Nem várom el a szülinapi ajándékokat, nem várom a névnapi, anyáknapi, nőnapi csokrokat - igaz, nem is kapom - …de mostanában kerülgetem a színes hullajelölt növénykéket, váza áll a monitor mellett, most éppen üresen… Öregszem. Változást szeretnék. Saját “csak” konyhát étkezővel. Kis szobácskát, ahová elbújhatok és nemcsak egyedül. Teret, ahol elférek, szabhatok-varrhatok, bár utálom mindkettőt, mert sosem férek el és ez zavar… Hátradőlni a teraszon, figyelni a figyelő kutyákat, napozni…

…Vagy lebámulni a Grand Kanyon falaira, hajnalokon, nappalokon és alkonyatokon keresztül, unalommá szokni a látványt és tovább állni más tájak és más korok felé…

2008.05.04-én autóbalesetben meghalt Trethon Judit.

“Csak” a nevét ismertem, némiképp a munkásságát…, sosem kerültem kapcsolatba vele - mégis megviselt.

…annak a kiadónak dolgozott, akinek legutóbb beküldtem a regényem.

Sajnálom. Nem sorolok érdemeket… megteszi majd más. Én a könnyeimet törlöm le…

És élni fog, míg emlékeznek rá.