ea

Ezt még régebb óta kerülgettem, mint a tofut. Mivel kínai ételek jellegzetes velejárója, én pedig nem minden - igazából 98%-ban semmilyen - kínai ételt tudok befogadni, így erős fenntartásokkal kóstoltam meg friss szerzeményemet. Szagra érdekes volt, fűszeres pörköltöt idézett, így úgy töményen, megnyaltam. Ahogy “leszámoltam” belőle az elpárolgó anyagokat, összeállt a várható íz és az bíztató volt!

Azóta használom. Locsoltam vele tofut, mikróban sütött parizelszeleteket (nagyon sokat segített az ízén!), került a legutóbbi lecsóba, csirkemájhoz… Ja igen! Olajban sütött virslikarikákhoz is, amiben nem is volt más ízesítés, mégis dícséretet kapott.

Annak ellenére, hogy hány ételbe raktam már belőle, még mindig van az üveg nyakában lé… és csak utána kezdi a kiszélesedő szakaszt - szóval idén már nem valószínű, hogy veszek még egy üveggel, mert ki fog tartani nekem év végéig

Áprilisban felfedeztem magamnak a TOFUt. Már előtte is kerülgettem, de vagy az árát drágállottam egy próbához, vagy a bátorságomat nem sikerült összeszedni.
Bevallom, csalódtam benne. EHETŐ! Tényleg olyan, mint a túró. Semmi mellékíz, semmi felbüfögés vagy kóros mennyiségű/szagú bélgáz - a szárított szójánál ez véletlenszerűen előfordulhatott, így az utóbbi években már tartózkodtam a használatától.
De a tofu más! Ettem natúrban mikrózva, vajas-májkrémes-majonézes kenyeret gazdagítva vele, de édesen palacsintába töltve is - és onnan sem lógott ki! Legutóbb lecsó alá tettem, úgy toltam a párom elé az általa útált ételt - már magát a lecsót se szereti, 16 év alatt háromszor evett az általam készítettből, mástól meg még annál is kevesebbszer De erre most azt mondta az első falatok után, hogy finom! És fölfalta az egészet.

Azt hiszem, bátran megpróbálkozhatom a szélesebbkörű felhasználásával is
Ötletek innen: EüÜzlet, egy indexes fórum, Hoxa fórum, Gondola.hu, Bodzablog, Házipatika.com, Gasztrománia… Többre egyelőre nincs időm rákeresni

Most megdöbbentem. A cikk elolvasása után még bizakodtam, de a képek megtekintése már nem kellett volna - teljesen lerombolta eddigi világképemet!

Nekem is vannak fotóim. Repedt plafon, lukas fal, amin átjön a reggeli nap fénye és celluxszal van betapasztva, hogy legalább a szél odakinn maradjon. Betonalap a ház alatt, amiben gyakorlatilag minden van, csak beton nincs, így méterenként haladva kellett pótolni évtizedekkel az építkezés után, mert amit lehetett, kiloptak belőle… A fal, ami szinte monolit, de nem kőből vagy téglából, hanem valami ózdi kohósalakból, hamuból, üvegcserépből meg makukahéjból (napraforgómag, szotyola) lett összebarkácsolva házilag, valószínűleg támasztékok közé ömlesztve, hogy ne sok munka legyen vele… Egy szeg kihúzása öklömnyi lyukat képes előidézni! A tetőtérben ócska nyúlketrec ajtótól kezdve macskamúmiáig minden fa és nem fa anyag próbálja fenn tartani a döngölt földet a gerendék között… A falak tetején nem betonkoszorú, hanem a téglák tartják a gerendákat, mert erre sem volt ingerük az építőknek… Derékszög, 4 azonos oldalhossz a helyiségekben az luxus lenne…

A mélynyomorban élőknek ezek szerint fogalmuk sem lehet arról, hogy milyen mélységei vannak a nélkülözésnek. A kilátástalanságnak. A “beleforogapénz desemmilátszatjanincsen” érzésnek és látványnak.

Milliók kellenének, hogy mélynyomorszintű ház legyen az oduból, és akkor a berendezésről még nem is szóltam…

2000 éves magból nő a századokkal ezelőtt kihalt júdeai pálma.

Ajánlom az írást nőtársaimnak, és mély elgondolkodásra háziuraknak. Külön kiemelném, hogy ha én előző este megtervezem a másnapi vacsorát és az egész napomat rááldozom 15 perc kivételével - amikoris szallag a hajba és felújított smink!! - majd a párom közli, hogy elmegy vacsorázni valahová egyedül, mert ő az úr a háznál… Nos, akkor nem valószínű, hogy mosolyogva és érdeklődne fogadom majd, ha legközelebb hazaállít…!

Kamaszkoromban hetente jártam könyvtárba, alkalmanként hat könyvet hoztam el. Olvastam mindenfélét, amit ma már talán nem vennék le a polcról… Mondjuk a pöttyös regények kimaradtak…, de Merle és Sienkiewicz és Jókai szerepelt az étlapon. Csingiz Ajtmatov egyik könyve is.

Mára már csak halvány érzések maradtak bennem az “A versenyló halála” című könyvről, de sokáig meghatározó élmény volt. Nem volt akciósan sodró lendületű, intrikás, kavaró… Hangulata volt. Értelme. Értékrendje.

Elment Csingiz Ajtmatov is.

… de a jövő is karnyújtásnyira van. A britek alkottak és jelenregények tucatjaihoz adták meg a kezdő lökést. Némiképp alátámasztják majd az én történetemet is, de ugyanakkor el is lopják az “eredeti ötletet”… Lassan kisétálok egy műfajból…

Nos, körvonalazódik. Ehhez a habuitushoz már nem elég egy szék, a korona kell, alkotmányos megerősítéssel! A Velvet cikke http://www.fn.hu/belfold/20080605/orban_solyom_helyere_tor/ beszédes címmel.

Ez az ember ment különrepülőgéppel  az USÁ-ba, hogy aztán ne fogadja az elnök? Volt már eset arra, hogy egy Államfőt elhajtottak a bánatba? Egy Közép-Európai Államfőt… nem egy afrikai névtelen förzsfőt…?

Ha igaz a politikája, a környékbeli népektől megkapjuk majd a magunkét. Ha változtat a nézetein, akkor viszont köpönyegforgató és hiteltelen. Autonómiát Erdélynek? Erős anyaország és mi vigyázunk a magyarjainkra a határon túl is? Összerúgni a patkót az első napon Szlovákiával és Romániával? Unión belül?

Értelmes ötlet lenne??

Rajzoljatok rá bajúszt. Olyan kicsit, hogy ne jöjjön ki az orra alól. Tömöttet. Nézzétek a képet és hallgassátok közben a szónoklatait.

Kár. A Földet az unokáinktól kaptuk kölcsön. Milyen unokáktól?…