ea

Most megdöbbentem. A cikk elolvasása után még bizakodtam, de a képek megtekintése már nem kellett volna - teljesen lerombolta eddigi világképemet!

Nekem is vannak fotóim. Repedt plafon, lukas fal, amin átjön a reggeli nap fénye és celluxszal van betapasztva, hogy legalább a szél odakinn maradjon. Betonalap a ház alatt, amiben gyakorlatilag minden van, csak beton nincs, így méterenként haladva kellett pótolni évtizedekkel az építkezés után, mert amit lehetett, kiloptak belőle… A fal, ami szinte monolit, de nem kőből vagy téglából, hanem valami ózdi kohósalakból, hamuból, üvegcserépből meg makukahéjból (napraforgómag, szotyola) lett összebarkácsolva házilag, valószínűleg támasztékok közé ömlesztve, hogy ne sok munka legyen vele… Egy szeg kihúzása öklömnyi lyukat képes előidézni! A tetőtérben ócska nyúlketrec ajtótól kezdve macskamúmiáig minden fa és nem fa anyag próbálja fenn tartani a döngölt földet a gerendék között… A falak tetején nem betonkoszorú, hanem a téglák tartják a gerendákat, mert erre sem volt ingerük az építőknek… Derékszög, 4 azonos oldalhossz a helyiségekben az luxus lenne…

A mélynyomorban élőknek ezek szerint fogalmuk sem lehet arról, hogy milyen mélységei vannak a nélkülözésnek. A kilátástalanságnak. A “beleforogapénz desemmilátszatjanincsen” érzésnek és látványnak.

Milliók kellenének, hogy mélynyomorszintű ház legyen az oduból, és akkor a berendezésről még nem is szóltam…