ea

Találtam egy cikket a Borsod Online-on. A “nemzetközi” részleghez tartozik, de ettől még itt is megtörténhetett volna.

Nem derül, ki, most hány éves az a hölgy, akinek éveken keresztül volt viszonya a saját báttyával. Igen, vérfertőző kapcsolat.., de a magyar fordításban a vallomás egyszerűen szép!

Ha CSAK testvéri szeretet lett volna közöttük, el se tudnám képzelni azt a ragaszkodást, azt a segítőkészséget, azt az összetartó erőt, ami szorosabb kötelék a sziámi ikrekénél is, mert nem kényszer szüli, hanem érzelem… Ha nálunk elhangozna egy ilyen mondat: “hoztam neked csokit, mert tudom, hogy ezt szereted, tessék, itt az enyém is!” az már több, mint gyanús lenne ebben a közegben… Önzetlenséget és látható szeretetet nem tapasztalok túl gyakran. A “Mennyi van a poharadban?? Fél centivel magasabban áll!!” jellegű veszekedésekből viszont elegem van… Nem, nem tudok elképzelni olyan méretű testvéri szeretetet, amelyik könnyedén átbillenhet egy ilyen kapcsolatba.

Mi több, azt sem tudom elképzelni, hogy a bátyáim a barátaim legyenek. Vagy a támaszaim. Beszélgetőtársnak igen, moziba menni velük igen, de nálam már ez is feszítette a korlátokat. Nem igazán engedtem magamhoz közel az embereket…, a családtagokat sem.

Aki át tudott jönni, aki ott is tudott maradni és akinek az érintését szeretem, az egyetlen ember. Egy! Nem érintem/érintettem a szüleimet, a testvéreimet és a gyerekeimet sem - szinte már fóbia… Nehezen viselem, ha valaki a “körömbe” lép - durván egy méternyire megközelít. Tudom, buszon nem egyszerű távolságot tartani, de ott minden személytelen és a tömeg nem rám figyel és nem engem fürkész, nem engem céloz… De a liftben már erősen rezeg a léc.

De vissza a cikkre. Van jogunk szeretni? Van jogunk azt szeretni, aki viszonozza is a szeretetünket? Dönthetünk az életünkről? A testi vágyainkról? Lefeküdhetünk azzal, akit szeretünk? Okozhatunk neki örömet és az ő örömével okozhatunk magunknak is örömöt? Megkárosítunk bárkit is ezzel? Lesz bármilyen egészségügyi problémája a körülöttük élőknek azzal, hogy ők szeretik ÍGY egymást?

Okozhatok magamnak örömet és kielégülést úgy, hogy azzal más egészségi állapota (is) romlik? Persze, hiszen ki tiltaná meg, hogy dohányozzak a lakásomban, ahol ott a férjem és a gyerekeim, a szüleim, a betérő szomszédok… Sőt ők tolják elém a kávét, a szeszt, a cigarettát… - Nem. Az én lakásom ‘94 áprilisa óta nem szívta magába összesen talán 5 szál cigi füstjét sem…, és az udvaron belülre kerülő szesztartalmú italokat egy hatéves gyerek is elvinné a karján… Nem dohányzunk és nem fogyasztunk alkoholt sem. Remélem, ez így is marad.
Ismét vissza a cikkre. Mi lenne az egész lényege?

Értetlenül figyelem és nem tudom elfogadni, ha mások mérgezik magukat és szeretteiket pl dohányfüsttel.

De ugyanolyan értetlenül, bár sokkal elfogadóbban tudnék odaállni a fenti hölgy mellé, aki SZERETETT egy férfi, történetesen a testvérét…

Hm, még egy adalék, ezuttal a magyar törvények közül: a 3. pont bd szakasza. Hogyan lenne vérfertőző a kapcsolat, ha válás után a feleség a volt férj öccsével vagy báttyával akarna házasságot kötni?! És ha vérfertőző a kapcsolat, hogyan lehetséges, hogy az ezek alatt lévő 2. pontban egy teljesen ismeretlen illető mégis áldását adhatja - vagy sem - a frigyre? Akkor most lehet, vagy sem?