Eddig nem is tudtam, hogy mi hiányzott… A pucolhatatlanul csavarodó sárgarépák, amiket késsel hámozni művészet avagy kihívás volt - nem mintha direkt ezekre vadásztam volna a piacokon -, eltűntek az üzletekből. Read the rest of this entry »
Csalánlevél, bodzavirág, kamilla, kömény, édeskömény és fahéj zseniális keveréke a Naturland Fitt-forma teája! Iszom, mert jó lenne, ha használna valamit, de amiért másodjára is a poharamba eresztettem a filtert az az, hogy finom! Összetett és gazdag az ízvilága, pláne ha az ember gyermeke megdobja pici citromlével és cukorral is… Mint egy jó pörkölt… Mint egy parfüm, ami a nap folyamán mindig változik picit… Majdcsak megunom… 
A cicát sajnálom. Ő tényleg családtag volt és nem ezt érdemelte volna. Az érdemelné ezt a sorsot, aki ezt tette vele. Gyanum, hogy a cica a lakásba tévedt - vagy a küszöbön akadtak össze - és a nő egyszerűen ki/lerúgta onnan “majd hazapucol” gondolattal búcsúzva tőle. A cica pedig annyira nem tartott az emberektől, hogy menekülni sem próbált - mint egyszerű házimacskatársai -, így ahelyett, hogy az oldalába kapta volna, a fejét érte a rúgás… Odáig jutott, ahová repült: a lépcső aljáig. Read the rest of this entry »
A lángok föllobbantak.
A lelkes közönség felüvöltött, mint éhes farkashorda, ha véres húst szimatol. Trevna fáradt tekintete végigsöpört rajtuk. Testében már ott izzott a fájdalom, ahogy a távoli gépezet sejtenként azonosította és előkészítette az időugrásra. Read the rest of this entry »
Az alattunk lévő boltban vásároltam. Fizetéskor az addig kezemben tartott tasakolt csirkeszíveket beleborítottam a szatyromba és elkezdtem keresni a pénztárcámat. Valahogy nem találtam. Kezdtem volna egyesével kiszedni a szíveket, de aztán valamiért abbahagytam - vitatkoztam a pénztárossal. Read the rest of this entry »
Ezt el kell mesélnem, hogy ti is okulhassatok belőle.
Hat év óta csináltam. Nem törtem be túl sokszor, meghát óvatos is voltam…
Az a fazon, akit legutóljára kifigyeltem, egészen különc pasas volt. Egyedül élt, nem is járt hozzá senki. A számlaszedők se csöngettek be hozzá, mindig csak cetlit hagytak - még akkor sem zavarták, ha elől dolgozott a kertben! Vasrácsok voltak a ház ablakain és szögesdrót a masszív kerítés tetején. Ez nekem elég ok volt, felkeltette az érdeklődésemet.
Az illető az Edward Major névre hallgatott. Egy fegyverszaküzletben dolgozott eladóként. Ez a tény már el kellett volna, hogy tántorítson a tervemtől, de én makacs voltam. Valamit erősen véd Mr. Major, és nekem csak azért is meg kell azt szereznem! Read the rest of this entry »
Ebben a pillanatban pókfészekben bolyong a Gladist kereső férfi. Zajlik a film. Az ujjongó, egyébként malacvisítós soklábúak rendezik a közösséget… Nem nézem, más dolgom van, csak a család nem bírja cérnával - az előbb kirohant a lányom, hogy megnézze a film műfaját a Port.hu-n. A besorolással mindenki egyetértett, a film tényleg katasztrófa. Határozottan leköti őket, néha halk kérdést hallani, hökkent “Úristen!” nyögéseket, kemény gyilkolászásoknál vad röhögéseket…
Roland Emmerich producerként jegyzi a filmet. A Tökéletes katona, a Csillagkapu film és TV-sorozat, a Függetlenség napja, a ‘98-as Godzilla, a Hazafi után figyelt be nála ez a film… Aztán magához tért és elkészítette a Holnaputánt és az I.e 10000-t…
Hm. A Holnapután jelenleg zajlik. Világszerte.
Nocsak. Az élet szinte ismétli az írót… Csak King autóval oldotta meg az ügyet, Magyarországon pedig egy körhinta fut ámokot. Az Index cikkéből kiderül, hogy a vasárnapi töki körhintabalesetben ugyanaz a körhinta játssza a kulcsszerepet, amelyik 1999-ben már elvett egy emberéletet.
A központtól messze, a város szélén burjánzott a mérsékelten gondozott park. Elnyűtt padjai nem hajléktalanoknak nyújtottak átmeneti szállást - méla tekintetű diktafonnal vagy tollal-papírral felszerelt férfiak és nők üldögéltek rajtuk, vagy rótták a köröket komótosan órákon át… Read the rest of this entry »
- Szeretem az autókat. A fél életem bennük telt. Apám kamionsofőr volt, egyedül nevelt, sokszor kisértem el belföldi útjaira. Én voltam a mindenese: elkészítettem a szendvicseit, a hálóhelyét, maradtam a kocsiban, mikor dolgát végezni indult… Hét éve kaptam meg a jogosítványomat, attól kezdve egy időre a váltótársa is lettem. Húsz hónap alatt bejártuk az öreg Európát széltében-hosszában, rengeteg élmény fertőzte a szervezetem, amely mint egy daganat nőtt folyvást, végül kiszakadt belőlem és kézzelfogható formát öltött… “Úton” volt a címe és százezres példányszámban fogyott el. Sajnos ő nem érhette meg, hogy a világ egy szeglete megismerje a nevemet. Benn volt abban az áruházban, ahol egy őrült szerterobbantotta magát… A halálán nehezen tettem túl magam. Read the rest of this entry »