Még van bennem némi bizonytalanság, de már körvonalazódik a “jövő”. A szerkesztőm előkerült, még van egy vizsgája a napokban, aztán talán már hozzá tud kezdeni a szöveg átnézéséhez… Szeretném december közepére már kézben tartani a könyvemet.
A kiadó ma bólintott rá egy szerződésmódosításra és érdekesnek találja a könyv szöveget ott, ahol beleolvasgatott. Itt általában mindig meg is szoktam akadni - de ez “magánkiadás”, mégha a borítón és egyéb helyeken a kiadó neve fog szerepelni, akkor is.
Nyomdába megy és piacra kerül… Nem tudom, melyik érzés erősebb bennem: a félelem vagy a várakozás. Igazából éhes vagyok - ma még nem ettem semmit, szerkesztettem a szöveget 
A visszajelzésektől mindig félek. Azt is tudom, hogy ez a történet semmiképpen nem lehetne egyértelmű és egyszálú - zárt rendszer, kapcsolatok kuszasága. Szerelmek, barátságok, érdekközösségek pókhálója, amit szétzilálhat egy óvatlan kéz, de újra létrejön, mert létre kell jönnie - ez a túlélés feltétele.
…És hamarosan folytathatom a megkezdett második részt, ami az eddigiek alapján felkavaróbb lesz az elsőnél… Mindent én sem látok előre - hagyom menni a szereplőimet a maguk útján, nem szinopszisból dolgozom - a második könyv végét ismerem ugyan, de azt, hogy milyen szálakon jutok el odáig, homály fedi. Igyekszem megteremteni a lehetőséget, hogy utólag novellákkal színesíthessem, árnyalhassam azt az időszakot… Ráadásul igéretemhez híven, már alapoznom kell egy “fúziót”, ami a harmadik kötetben nyer értelmet és erőt.., s lendíti majd tovább a várhatóan szerzőtársat igénylő történetet.
Remélem, lesz akkora érdeklődés a Vér/vonalra, hogy az első 200 példányos kiadásnak folytatása is lehessen…
