ea

Levittem a páromat nézelődni a bútorboltba múlt hét szombaton. Gondoltam, mielőtt veszünk egy bútorlapot szabóasztalnak, lássunk néhány asztalárat - pénzünk úgy sincs rá, semmit nem veszíthetünk egy kis nézelődéssel…

Az eredmény egy 210 cm magas “könyvespolc” lett 4 db polccal és 60 cm mélységgel! Hatvan centi mély könyvespolc, értitek?? Ami ráirányította a figyelmemet, az az árcetli volt: 12ezerre árazták le. Egyszerűen ingyen volt! Fizetéskor felvetették, hogy lapul még a raktárban egy polcnélküli darab, elvisszük azt is… hatezerért? Megvettük. Hétfőn délelőtt kiszállították, délutánra kifordítottuk a lakást. Csak egy szekrényt szerettünk volna kicserélni a szekrényfalban, helyette leírtottuk az egészet. Bak’, így belegondolva, a hat szekrényből három felső és egy alsó darab repült! Ha már feldúltuk a 15 éves állapotot, megforgattuk a teljes szobaberendezést, 16 négyzetméterből kialakítottunk két negyedszobát a három gyereknek, és egy nagynak mondható “nappalit” a tévénézésnek. Repül még két szekrényke, így egy asztal is befér majd a szobába az ablak elé (amit eddig nem tudtunk kinyitni a tévétől), és lehet majd tanulni rajta.

A másik szekrény csak a konyháig jutott, most alakul át konyhadarabbá, váltva egy nálunk már 15 éve tanyázó piros darabot… És 38 négyzetméteren, egy szobára, öt főre megalkottunk egy akkora teret, ahol mindenkinek van helye, mondhatni bőven, legalábbis több, mint eddig.

Ha már rombolni kezdtünk, libát is hízlaltunk. Leszedtük a fiúk által falra rögzített képeket, betömtük az általuk vájt lyukakat és tapétázni kezdtünk. Most a tévé mögött egy pazar kőfal feszül, amit hamarosan fegyverek, sisakok, pajzsok árasztanak majd el… A szoba többi része még tré, de változni fog. Végre.

15 éves tervem kezd körvonalazódni.

A Deichmann Cipőbolt keresi munkatársát! A munka megnevezése: Jövőbeli üzletvezető. (Természetesen elvárás a nagyfokú mobilitás és az utazási kedv. )
Mit nekik 2012…

Nos, ők valamit mégiscsak tudnak. Terminátorgyártás futószalagon.

Napokkal ezelőtt hallottam, hogy megjelent egy újabb kritika a Vér/vonalról. Készültem, hogy mit is válaszolok majd, ha már elolvasnom is sikerül Vásárhelyi Lajos “nem túl hízelgő” kritikáját a 14. Új Galaxisban (142-143. oldal). Mibe is köthetett bele? Mit kifogásolhatott? Van kínálat…

Nos, ma végre eljutott hozzám a cikk. Nem szokásom pár sornál többet reagálni, de erre szükséges.

Számítottam arra, hogy mindenki másképp olvassa majd, mindenki más ágra mozdul majd rá… Érdekes olvasni a visszajelzéseket, mert sokat elárul az olvasóról! Van, aki elfogadhatónak tartja a benne olvasottakat, más fejrázva, de tudomásul veszi, hogy igen, lehetséges, és lesz (volt?), aki az ikszedik oldal után leteszi és nem foglalkozik vele tovább (egy ideig).

Most egy olyan véleménnyel találkoztam, ami végülis mosolyogtató. Olvasva a bíráló szavakat egy idő után már az járt a fejemben: azt a könyvet olvasta, amit én írtam?

Mellesleg nálam legalább háromszor elhangzik a “kurva” szó (208., 238., 256.) - nem kellett volna gyorsan lapozni. Ahogy a karakterek is megelevenednek, ha az olvasó nem csak átnyargal a lapokon. Megjegyezném, nem a “gyermek” a vezérük… és nem a “dugás” a fő profilja.
A “zavarosan ábrázolt kiszolgáló személyzet” egészen másokkal kapcsolatban hangzik el. Az Áldozatoknál úgy mellécsap a kritikus, hogy csak lestem - ezt hogy lehet félreolvasni?! Majd jónéhány sor, aminek egyszerűen nincs alapja… (Tényleg azt olvasta, amit én írtam??) A “rokkantak” nem az Egyes Iskolában vannak, és ahol vannak, érthetően el van magyarázva a szerepük. A “földbeásott srác” már kibomlott rendesen és egyértelműen. A Ködnek nincs szakirodalma (hacsak nem írom le kimerítően), amibe bele kéne ásnom magam, hogy ne hülyítsem az olvasót. A “hol játszódik” kérdésre nagyobb betűmérettel ott a felelet a könyvben. A “mikor”-ra is.

Hát izé… Ez kritikának nagyon kevés volt. Tisztelet ide vagy oda.

(Nyehh! Aki nem hiszi, járjon utána! Kering már néhány példány.)

Ezek az amerikaiak nem normálisak. Nem elég, hogy van egy Terminátoruk Kaliforniában, most szuperhőst gyártanak az elnökükből is. Én érzem rosszul, vagy végre tényleg elégedettek az “első emberükkel”?

Azt hittem, megállom fapofával az ócska kis poénjaikat, de megleptek Jókat derültem a bő három perc alatt.

Most megyek, és megnézem ismét!

Joe Cocker Unchain my Heart, Summer in the City, utóbbi hatalmasat szólt a Die Hard valamelyik részében

Hurokba dugtam a fejem. Írtam olyasvalakinek, akinek a véleményétől igencsak tartok. Várom, mit jelez vissza, aztán új fokra lépek, vagy lépek tovább.

Természetesen a Vér/vonalról van szó…

Nem is olyan sok kérdés jutott az eszembe ezt a rövid kis filmet nézve… Leginkább az, hogy mi a fenét akarunk mi elérni? A kutya se tudja, hogy létezünk… Bármekkora “nagy bummot” csinálunk, nem fog akkorát szólni, hogy a szomszédok átkopogjanak csöndért esedezve…

Na jó, ez csak most jutott a kezem eszébe. A fejemben az járt: ezért minek?

A japánok még mindig szamuráj-lázban égnek. De ezt a filmecskét nézve van is alapjuk rá!

Most már tudom, hogy ez a címe, ők az előadók. Tudtam én az együttes nevét régebben is, gyerekként, hiszen ezt a dalt akkor kedveltem meg, és énekeltem éveken keresztül a magam “kamuangoljával”… Most sikerült ismét rátalálni aYoutube-on. Sajnos kíváncsiságom a videoklippig űzött, megnéztem azt is - nem igazán kellett volna.

A többi dalba is belehallgattam, de nem tetszettek meg. Azok alapján nem kedveltem volna meg ezt a hangot. Hölgyek, urak, Nazareth: Dream on!