Más tollával ékeskedni, más tollát villogtatni, más tollának nyomát ajánlani - no, ez utóbbit tenném én! Az index.hu puritán, reklámmentes oldalon hoz egy blogra hajazó külsejű gondolati láncot “Öt éves a magyar csoda” főcímmel.
Szigorúan tilos kólát vagy sört fogyasztani közben, mert az orrjáratba jutott szénsav rettentő kellemetlen tud lenni, valamint enni sem érdemes, így megelőzhető a félrenyelés is.
Urak, hölgyek, jó szórakozást!
Már éppen megbékéltünk volna azzal, hogy hamarosan ő is elmegy, amikor jobban lett. Majd még jobban, szerdán pedig hazaengedték a veszprémi kórházból. Péntek délután van, és az online médiákban már ott a halálhíre.
Az indexen az alábbi bevezetővel: “Szerdán teljesen jó állapotban engedtük el Pestre, nem meghalni adtuk oda” - mondta az Indexnek Dr. Tóth Árpád, a Veszprém Megyei Kórház orvos igazgatója. Bujtor István július 31-én került a veszprémi kórházba [1] válságos állapotban. A színművész állapota később javult, a legutolsó hírek szerint rehabilitációját Budapesten folytatták volna. Halála pontos körülményei egyelőre nem ismeretesek.”
Nem tudom, mit mondjak.
Részvétem a családnak.
Három nap. Három kényszerű kottyanás, még mielőtt a párom is elolvasná a könyvet.
Nem is annyira a történet foglalkoztatott, amikor éppen nem olvastam, hanem a történet szilánkos szerkezete. …Először nem is szilánkosnak, hanem cetlisnek hatott. Mindenféle tudományos, géntechnológiás blabla összedobálva egy könyvbe…, bosszantóan összevissza.
De ez a szilánkosság lehetővé teszi, hogy részeiben olvassuk el a történetet. Én a 192. oldal környékéig bírtam, aztán lapozni kezdtem, csak Dave-re és Lynn-re koncentrálva. És egész történetet kaptam. (Természetesen részben kielégítve a kíváncsiságomat később hagyományos útvonalon folytattam az olvasást!)
Most, hogy már letettem, újra ezen jár az eszem. Miért ír valaki egy ilyen könyvet? Ha a szálakat külön szedjük és összeillesztjük, csak novellákat kapnánk, amelyek egy témát járnának körbe. Ugyanaz lenne a ritmusuk, klasszikus íven menne a történet… Mintha féltucatnyi - M.C.-hez mérten - középszintű próbálkozás landolt volna a merevlemez egy mappájában, ötletadó cikkekkel támogatva egy másik mappában. Aztán egy szép napon, valami selejt könyvről írt felfújt ömlengést olvastán egy Sanawad-i “tegnap írtam egy regényt” beindulással összemixelte volna az összes próbálkozást egy egésszé, megtűzdelve cikkekkel és woilá!
Nyelvezetét tekintve - talán a fordítás hibája - egyszerű, persze ha leszámítjuk a könyv negyedét kitevő szakszavakat…
De a Broáf és Placcs szavakat még inkább megbámultam. Ezek élőbeszédben, szlengként, chaten előkerülnek, de ebben a környezetben nem jellemző!
Valaki a könyv kapcsán megkérdezte: ebben ki a főszereplő? Könyvként nézve nem megállapítható. De novellákra bontva már egyértelműbb.
Gerard, a papagáj több, mint erősen emlékeztet Pollyra, a szintén beszélő papagájra, aki egy kislánytól indulva egy állatkereskedés útba ejtésével egy idősebb nőhöz kerül s évekig vele marad. De a hölgyet egy nap “elvitte a macska”…, s Polly újra útnak indul. Táncol és énekel ennél, ékszereket lop annál, majd egy kutató foglya lesz, ahonnan egy orosz kiszabadítja és megkeresik az addigra felnőtté lett Maryt… A laborban létrehozott Gerard Evantól indul (136.o), egy gazdag öreg pasason keresztül egy állatkereskedésbe jut, majd egy autó hátsó üléséről a sivatagba, wellness központba, majmos családhoz, míg a kör majdnem bezárul…
Mit is kellene mondanom még egy olyan könyvről, amihez erősen igénylenék egy “kereső” funkciót… Vagy színezett oldalakat, regisztert… Aminek voltak olyan mondatai, amiből minden harmadik szót olvastam csak el az “x y ch”-s, többszörösen kötőjeles szavak miatt?
Kicsit a Merle-korszakomat idézte…
Mit is mondhatnék róla… Engem lekötött
Igényel valaki novellánkénti tartalmat, vagy maga szeretné felfedezni a történetet? 
Asszem belezúgtam egy kékesszürke szempárba. Bár az illető már foglalt, de a szomszédban lakik… A Tigris névre hallgat és kb 12 centi magas lehet, de felemelt farokkal a 22-t is üti, úgy sacckb.
A fiam hozta be reggel az utcáról a szomszéd macskáját. A kiszökött cicót már a kutyánkon is nehéz volt áthozni, mert nem igazán vannak oda az idegenekért… A cica a páromnak jutott először a gyerekek távozása után - nem is szakadtak el egymástól még a reggeli ideje alatt sem Okos cica, hallgatott a szóra, néhány kósza asztal felé szaglászás után elaludt a párom ölében - még képet is csináltam róla, annyira ellazult Amikor a vezérhím dolgozni vonult a műhelybe, mi játszottunk egy kicsit, aztán leraktam aludni a macsekot - mosogatni kellett valakinek.
Megcsináltam az ebédet is, emberem is evett, majd elment dolgozni Miskolcra. Kettesben maradtam a cicóval. Egy régről tanult kiscicahívó anyai mmmmnyau (a mmm nem a “mi”-t helyettesíti! torokmélyről jön) elég volt, cica bő fél órát aludt a mellkasomon elnyúlva, míg én könyvet olvastam és őt simogattam…
És a fenébe, most hiányzik! Még reggel kiraktam egy lapot a szomszéd ablakához, hogy csörögjön át a macskáért, de senki nem jelentkezett. Csak fél kettő környékén kerültek elő, akkor tudtuk visszaadni nekik. Kiderült, hogy Tigris testvére tegnapelőtt tűnt el ugyaninnen…, de vele sajnos nem találkoztunk. Csak az a baj, hogy lehetséges, hogy ez a cicó is elvész majd Pedig egy halk szavú, anyahiányoló, szobatiszta csöppség!
A fenébe!
A múlt hét elején már szemeztem a könyvvel, de pénteken végre meg is vettem. Az alsó kosárban volt, talán a mérete miatt. Hatalmasnak mondható, a libri szerint 670 gramm, árulja a bookline és a tujapont is, ISBN száma 9789636796655, 3490 Ft az alapára, de 2700 környékén már kedvezménnyel beszerezhető, + postaköltség, gondolom.
Most mindenki, aki ült vagy állt, gyorsan feküdjön le, mert ez a könyv kikerült a 399 Ft-os készletbe, én pl a Coopban vettem meg!! Háromszázkilencvenkilenc magyar forintért! Egy 2006-ban megírt, 2007-ben magyarul kiadott keménytáblás Crichton könyvet!
És most olvasom. Idejét nem tudom, mikor kezdtem egy könyvet az elejétől olvasni a vége felé haladva, de most megpróbálkozom vele. Szétszórt vagyok, nem igazán sikerült figyelni sem, a harmadik sornál már nem emlékeztem az első sor tartalmára, de majd belerázódom. Túl sokszor kellett kikapcsolnom a körülöttem lévők zaját, hogy hallhassam a saját gondolataimat négy folyamatosan beszélő emberke mellett - most magamat kell lekapcsolnom, hogy maradéktalanul másra tudjak figyelni.
Nos, már a 17. oldalnál tartok…
Hm, ez egy ilyen nap…Vettem a páromnak Balaton szeletet és máris rajzolódhatott elém a kép egy csodás nyereményről!
Ez egyszerűen kihagyhatatlan! Elutazhatsz kedvenc könyved színhelyére! Mikor máskor adódna lehetőséged meglengetni valaki előtt a játékszabályzatot és a kedvenc könyvedet? A Dűnét? A Galaxis Utikalauzt?
Sajnos az álom egy .doc fájlnál véget ér (de itt is) : egy utazási iroda kínálatával kell egyeztetni a kedvenc könyvet, és a 1,5 + 0,5 milla fölötti összeget a nyertes fizeti… Így már nem is olyan jó… Jó volt egy pillanatra elképzelni, ahogy a Vista utazásszervezője teret görbít, csakhogy a kedvemre tehessen…
Ehh… Ez egy ilyen nap…
Biztos akadnak, akik elé még nem került ez a név, ez az arc. Remek futó. Igaz, ránézésre inkább férfi, de mégis a nők között indult. A külseje miatt DNS vizsgálatra is küldték, aminek az eredménye… hát, nem is tudom, kit igazol. Caster nő. Igaz, nincsen petefészke és méhe, de ugye melle sem igazán. De odabenn jobban szétnézve az ember férfi nemi szervekkel találkozik, amik hormonokat termelnek és felelősek a férfias külsőért.
Szóval az a kérdés, miképpen dönt a Nemzetközi Atlétikai Szövetség egy remek futó sorsáról. Ha nem versenyezhet a nők között, mert férfi, de nem versenyezhet a férfiak között sem, mert nő (külső nemi szervvel!), akkor hol indul? A “futottak még” kategóriában?
18 éves! Világbajnok női futó! Egy tollvonással megfoszthatják a díjától és doppingvétség miatt eltilthatják X időre a versenyzéstől? Ő nem doppingolt. Ez az ember nem kétnemű, hanem nem nélküli. Férfi sem, nő sem.
Kemény döntés lesz?
Szinte lehetetlen jó döntést hozni… Az egész életét - az eddigit és az ez utánit is - megsemmisíthetik. Ha doppingnak minősítik, az ő “bűne” nem fog elévülni. Ő ilyen marad.
Az már másik kérdés, hogy ha akar, tud-e tenni ellene…
Ejj, ha tudnék úszni… Ha nem félnék a nagy vízfelületektől, a mélységektől… De ez az édes pofi talán még engem is rávenne, hogy kipróbáljak egy száraz-nedves városnézést Budapesten 7500 Ft-os felnőttjeggyel (gyerek 5000 Ft, van diákkedvezmény és hat éves kor alatt ingyenes a jegy).
Szeptember 18-tól naponta ötször bárki kipróbálhatja, akit fel tudnak vinni a busz fedélzetére.
Ez nem egy fizetett hirdetés - ez a várva várt jövő egy szeletkéje!