Megmacskásodva
Meg kellett néznem a naptárat. Kiderült, hogy Sebes csak október tizedike óta van nálunk.
Persze, akartunk macskát. Ahogy a lottó ötöst is. Ott általában mellélövök 3 számot, egyet pedig telibe. Na, a macskával is így jártunk.
A szomszéd szólt, hogy macska ül a diófa csonkján. Néztük, aztán nagy nehezen fel is fedeztük a kb 4 méter magasban gunnyasztó cicót. Megpróbáltuk lejjebb hívni, nem jött. Megdobáltam egy kis Wishkas Juniorral -nem a találat volt a lényeg, hanem az előtte elröppenő illatos falatok -, na, ez felkeltette az érdeklődését. A párom vitt fel neki egy keveset kistálban, evett is belőle, de amikor meg akarta fogni, a cica feljebb mászott. Még egyszer megismételtük ezt a sort…, de ezuttal a cica olyan helyre mászott, ahonnan nem tudott visszafordulni. Látszott, hogy csúszik a faágon, a körme nem képes belemélyedni… A kisebbik fiammal kifeszítettünk alá egy pokrócot, hogy ha esne, oda essen. Nem sokkal később zuhant is a cica, puhán landolt a takaró közepén és rémülten rohant be a fásba. Jópár percbe tellett, amíg onnan ki tudtuk szedni. Bevittük a lakásba, szemrevételeztük… A macsek hasán három vágás/szakadás/harapás volt: két kétcentis és egy majdnem négy centis. A bunda elmozgott, alatta látszott a húsa (aki már nyúzott, vagy látott nyúzást, könnyebben elképzelheti). Nem friss seb volt, nem volt vér.
Hívtam az állatorvost. Ő nem, de a felesége otthon volt, délután hattól rendelt. Fölvittem hozzá az állatot becsomagolva egy tornazsákba, hogy csak a feje volt kinn belőle. Így ha kiugrott volna a kezemből, a zsákba kötve nem tudott volna elszaladni…
Az orvos nem varrta össze a sebet. Azt mondta, ahhoz körbe kéne nyírnia mindegyiket, hogy összeforrhasson… Lefertőtlenítette, cica kapott két injekciót - igen ügyesen viselte, de rémült volt,és bár én fogtam le, nálam keresett menedéket… Kaptam otthonra fertőtlenítőszert és féreghajtó tablettát, megkérdezte, megtartjuk-e a fáról pottyant cicát, mert az esetleges veszettség miatt kéthetes megfigyelés kell… Csak igent tudtam mondani, bár két kutyánk is van,
akik nem szeretik a macskákat… Az orvossal egyetértettünk abban, hogy a cica kb 4 hónapos, így a tényleges oltásra majd egy hónap múlva kerül sor.
Szóval Sebes most itt alszik mellettem egy kupacon, betakargatva egy sárga pléddel és durmol. Van róla már néhány képünk: Zolival számítógépen játszik, a párommal tőröket válogat… De mindenki szereti, simogatja, altatja, játszik vele… Már nem menekül előlünk, már nem riad meg mindentől. Az első nap megmutattam neki a macskavécét és azóta ügyesen használja is! Ma felfedeztem benne két bolhát - no, addig éltek csak! Az első napokban még fertőtlenítgettem a sebét, de úgy mindig nyitva volt, így egy ideig hagytam, hátha zárul magától. A cica már élénkebb és rohangál és játszik, már nem letört A bevarasodottnak ható sebet ma felnyitottam - csak a szőr állt össze a szivárgó nedvekkel, alatta pedig ott volt a vadhús. Lefertőtlenítettem lefotóztam, szerintem felteszem majd.
Még van kettő. Jobban zártan, de ugyanúgy szőrrel-nedvvel összeragadva, de már szárazan. Most már kezelhetem majd aloéval is, megismertethetjük majd a kutyákkal… Sebes is olyan, mint a sérülten hozzánk
került Budus, az akkor még két tenyérben elférő (már 12 éves) Peti, a “csak két hétig” maradó Szelli, aki velünk van már ötödik éve… Nem mi választunk állatot, fajt, a véletlen sodorja elénk, hozzánk őket.
Nem “százas” ez a macska sem. A sebei begyógyulnak majd, de úgy nézzük, a pupillája nem szűkül a lámpafénybe nézve sem - lehet, hogy rövidlátó? A fülei szélén némi alvadt vért találtam, a tisztítása folyamatban van, csak nehezen viseli, érzékeny rá…
