Megmacskásodva
Meg kellett néznem a naptárat. Kiderült, hogy Sebes csak október tizedike óta van nálunk.
Persze, akartunk macskát. Ahogy a lottó ötöst is. Ott általában mellélövök 3 számot, egyet pedig telibe. Na, a macskával is így jártunk.
A szomszéd szólt, hogy macska ül a diófa csonkján. Néztük, aztán nagy nehezen fel is fedeztük a kb 4 méter magasban gunnyasztó cicót. Megpróbáltuk lejjebb hívni, nem jött. Megdobáltam egy kis Wishkas Juniorral -nem a találat volt a lényeg, hanem az előtte elröppenő illatos falatok -, na, ez felkeltette az érdeklődését. A párom vitt fel neki egy keveset kistálban, evett is belőle, de amikor meg akarta fogni, a cica feljebb mászott. Még egyszer megismételtük ezt a sort…, de ezuttal a cica olyan helyre mászott, ahonnan nem tudott visszafordulni. Látszott, hogy csúszik a faágon, a körme nem képes belemélyedni… A kisebbik fiammal kifeszítettünk alá egy pokrócot, hogy ha esne, oda essen. Nem sokkal később zuhant is a cica, puhán landolt a takaró közepén és rémülten rohant be a fásba. Jópár percbe tellett, amíg onnan ki tudtuk szedni. Bevittük a lakásba, szemrevételeztük… A macsek hasán három vágás/szakadás/harapás volt: két kétcentis és egy majdnem négy centis. A bunda elmozgott, alatta látszott a húsa (aki már nyúzott, vagy látott nyúzást, könnyebben elképzelheti). Nem friss seb volt, nem volt vér.
Hívtam az állatorvost. Ő nem, de a felesége otthon volt, délután hattól rendelt. Fölvittem hozzá az állatot becsomagolva egy tornazsákba, hogy csak a feje volt kinn belőle. Így ha kiugrott volna a kezemből, a zsákba kötve nem tudott volna elszaladni…
Az orvos nem varrta össze a sebet. Azt mondta, ahhoz körbe kéne nyírnia mindegyiket, hogy összeforrhasson… Lefertőtlenítette, cica kapott két injekciót - igen ügyesen viselte, de rémült volt,és bár én fogtam le, nálam keresett menedéket… Kaptam otthonra fertőtlenítőszert és féreghajtó tablettát, megkérdezte, megtartjuk-e a fáról pottyant cicát, mert az esetleges veszettség miatt kéthetes megfigyelés kell… Csak igent tudtam mondani, bár két kutyánk is van,
akik nem szeretik a macskákat… Az orvossal egyetértettünk abban, hogy a cica kb 4 hónapos, így a tényleges oltásra majd egy hónap múlva kerül sor.
Szóval Sebes most itt alszik mellettem egy kupacon, betakargatva egy sárga pléddel és durmol. Van róla már néhány képünk: Zolival számítógépen játszik, a párommal tőröket válogat… De mindenki szereti, simogatja, altatja, játszik vele… Már nem menekül előlünk, már nem riad meg mindentől. Az első nap megmutattam neki a macskavécét és azóta ügyesen használja is! Ma felfedeztem benne két bolhát - no, addig éltek csak! Az első napokban még fertőtlenítgettem a sebét, de úgy mindig nyitva volt, így egy ideig hagytam, hátha zárul magától. A cica már élénkebb és rohangál és játszik, már nem letört A bevarasodottnak ható sebet ma felnyitottam - csak a szőr állt össze a szivárgó nedvekkel, alatta pedig ott volt a vadhús. Lefertőtlenítettem lefotóztam, szerintem felteszem majd.
Még van kettő. Jobban zártan, de ugyanúgy szőrrel-nedvvel összeragadva, de már szárazan. Most már kezelhetem majd aloéval is, megismertethetjük majd a kutyákkal… Sebes is olyan, mint a sérülten hozzánk
került Budus, az akkor még két tenyérben elférő (már 12 éves) Peti, a “csak két hétig” maradó Szelli, aki velünk van már ötödik éve… Nem mi választunk állatot, fajt, a véletlen sodorja elénk, hozzánk őket.
Nem “százas” ez a macska sem. A sebei begyógyulnak majd, de úgy nézzük, a pupillája nem szűkül a lámpafénybe nézve sem - lehet, hogy rövidlátó? A fülei szélén némi alvadt vért találtam, a tisztítása folyamatban van, csak nehezen viseli, érzékeny rá…
You can leave a response, or trackback from your own site.
Rakjál fel képeket!
No, megvolt az első “nemszeretlek” összezörrenés a macskával. A fiam észrevette, hogy a szekrény aljába ment a dolgát végezni. miközben két, azaz kettő macskaalom is várt rá a konyhában. Eddig simán használta, de most kattant benne valami és juszt sem! Elkezdtem kipakolni lentről, és nem csak a pisit találtam meg, de némi szilárdabbat is. Cica kapott egyet a fenekére a kupac előtt, erre bevágta a durcát és elbújt. Megkerestük, de ismét elbújt. Újra megtaláltuk, de megint eltűnt. És amíg otthon voltunk, nem került elő.
A gyerekek hazaértek és a macskát teljes kétségbeesésben találták a monitor előtt. Teljesen egyedül volt otthon! Tizedikétől van velünk, és eddig még mindig volt itthon vele valaki!
Morcos volt ő mindenkire, de elaludt a lányom ölében, és úgy igazából előlem sem futott el “annyira”. Aztán amikor én is le tudtam ülni, felmászott a vállamra dorombolni és tekeregni. Este pedig - amit eddig még nem tett - bevette magát az ágyban a lábamhoz és ott volt egész éjszaka. Éreztem a vakarózását, olykor arrébb húzódtam, olykor közelebb, hogy tudjam, ott van még. Egyszer véletlenül kirántottam alóla a takarót és bekerült alá, de félálomban korrigáltunk…
Reggel viszont meglepődött, hogy a párom hozzá akart érni, így arrébb ugrott, le a földre, de ott már hagyta magát simogatni.
Most pedig itt alszik mellettem.
Hm, nem tartott sokáig… Reggel gonosz rutinból, gyanakvóan megnéztem a szekrénybe visszamentett dolgokat. Ismét találtam egy csomagot. Megfogtam a cicót, megmutattam neki a produktumot (a szive ekkor már elég rendesen vert) és belenyomtam az orrát. A nyavalyás tudta, hogy bűnös, most nem is karmolt a hátsó lábával! Majd megmutattam az eredményt a páromnak, legyen ideje búcsúzni tőle…, de a francba is, ez egy sérült gyerek! Letöröltem az arcát és nem dobtam ki a kertbe, ahogy első, második, sokadik dühömben tenni akartam. Cica nem bújt el annyira, mint a múltkor. Percekkel később láttam átvonulni a konyhán, majd újabb pár perc elteltével ismét, akkor már tisztább volt. A párom elcsípte, lemosta róla a maradékot is, aztán a macsek elaludt a földön, a lábainál. Később már a régi helyén, a sarokba húzódva aludt, egész délelőtt.
Kiraktam neki tejet és Wishkas Juniort, legyeztem is felé, érezte is, de nem moccant. A párom később szalonnával kínálta, azt sem fogadta el.
Depizik a nyavalyás. Mit csináljak vele? Elmenne, ha kivinném a lakásból? Túszként tartjuk vajon?
De második éjszaka aludt velünk az ágyban! Ő is szeret minket, mi is szeretjük őt, de a fenébe is, nem nyalhatom végig minden reggel/délelőtt a szekrényeket és az ágyak alját a bolondériája miatt! Az alma tiszta, legtöbbször használja is! Kettő is van belőle, egy macskaalmos és egy sóderes!
Macskatartók: halovány tipp?
Van valami olyan spray, amivel be lehet fújni a tiltott zónákat, és a macska számára kellemetlen/riasztó hatású. Nekem nem kellett még ilyesmihez folyamodnom, de ha a nevelés nem használ, akkor mást kell kipróbálni…
Azt tudom, hogy irtózik a zöldhagyma szagától és a trappista sajttól is. Utánanézek ennek a spraynek!
És látjátok, letörten jön hozzám, pihen az ölemben, dorombol… és elkenődött, amikor kellett a két kezem és leraktam oldalra, a fiókba. Nem sokkal később lejjebb ugrott a régi helyére.
Érdekes, a zöldhagymát pedig szokták szeretni… Általában az erős szagok zavarják őket, pl. a dezodorok is, akár illatosítottak, akár nem. (Onnan tudtam meg biztosra, hogy Benjikém a szaglását is elveszítette, hogy nem fintorgott, amikor az orra alá dugtam a dezodoromat̷
Egyébként az a jó, ha tudja, hogy rosszat csinált. Az még jobb, hogy egyfajta bűnbánatot mutat, ez azért ritka macskáknál.
A hagymára és a sajtra úgy reagál, mint ördög a keresztre a klasszikus ősfilmekben. Hátrál és rázza a fejét
De a fa illatát szereti - matat és pihizik a behozott tüzelőn.
Felrémlett bennem az is, hogy este lusta kijönni vécézni és a legközelebbi helyet választja… Akkor viszont ágymegvonás.
No, Sebes ismételten névtelen. Két csík kivételével nem látszik, hogy valaha is volt rajta seb… Igazi Whiskas-cica, a Tescós kéktasakost nem eszi olyan szívesen, mint a neves gyártó termékét. A Müllerben nagyobb a választék junior kajákból, hoztam is onnan két félét, de azt sem ette olyan szívesen. Egy tasaknyi kaját háromszorra eszik meg, de egyszerre kapja meg, ő osztja be. A szárazkosztja is ez a márka, de házikoszt is jut egy kevés. Már találni rajta pocakot, bár csak három hete van nálunk
De kiálló csontszögletek is akadnak, szóval van még hová husit pakolni.
Elvileg leszokott a benti randalírról, a spajzot felderítgeti (az ehetők úgyis a hűtőben vannak), az előszobába viszont nem merészkedik, mert onnan csak egy ajtó választja el a kutyákat… Őket viszont nem bírja. Néha kinyitom mindkét ajtót, hogy levegőzzön a lakás, ilyenkor eltűnik az asztal alatt és nem is jön elő, amíg nem zárok.
A csendes “enyém”, “nem szabad” és “sicc” szavakat már érti, de nem mindig akarja tudomásul venni, ilyenkor jön egy apró fülre legyintés - bevágja a durcát, de aztán jön vissza óvatosan, finoman keríti ismét az edényt, de már nem megy oda…
A monitor elől viszont nem lehet elűzni, szereti bámulni a képernyőkímélőt, a kurzort, a születő betűket. Olykor odacsap, néha nem látni tőle semmit… és felismeri magát a videón
Imádom ezt a macskát!
Most már igazi kamasz, olyan “anya-ne-dédelgess” és magakorabelivel bandázós. A nagyobbik fiammal alszik, az emeletes ágy tetején osztoznak, már amennyire ez lehetséges. Kb “egykorúak”, mindkettő kamasz 
Petya 15 múlt, Mancska a hetedik hónapjában van. A kisebbik fiamat tehernek érzi, menekülget előle, többé-kevésbé. Gabi lányomon órákat volt képes aludni, most szinte feléje sem néz - kinőtt a babakorszakból.
mert visszahümmög 
A páromban riválist láthat, a közeledésére már inkább meghátrál és elbújik.
Ha ráhümmentünk, főleg hajnalonta, vagy kajaosztáskor, egész jól el lehet vele diskurálni
Ha ül az ablakban, hozzá szoktunk dörgölőzni - ez kölcsönös. Jó, hogy van.