ea

Bőrért kellett felmennünk. Elindultunk a bizonytalanba, hiszen a páromnak csak a csütörtök és a péntek volt a szabadnapja, és ahogy mérlegeltünk, inkább a csütörtök mellett döntöttünk. Az valamennyire előrelátható volt…

A szokott kb fél hatos vonat helyett busszal mentünk. Megszenvedtük, bár végig volt ülőhelyünk.

Pesten újdonságként ért minket a Stadion buszállomás. Miután kicsodálkoztuk magunkat, vettünk 6 fornettis kókuszos tekercset, tanulmányoztuk a térképet és elindultunk az egyik irányba. Az első keresztutcánál rájöttünk, hogy nem éppen a jó irányba tartunk, ezért korrigáltunk. Majd korrigáltunk és megkerültük a tömböt, visszajutottunk a fornettishez. Megindultunk a másik irányba, de belezavarodtunk a “Stadionok” feliratba, a szerintünk rossz oldalon lévő templomot jelölő keresztbe és a metrójelzésbe… A Kerepesi út sem volt mindig a helyén, pedig ott voltunk rajta… Végül kiderült, hogy másodjára már jó irányba megyünk, de az, hogy rossz oldalon, csak akkor, amikor elfogyott a járda a hídnál. Visszamentünk, majd a piros lámpánál átszaladtunk az úton, ott, ahol nem volt zebra - a környéken sehol! -, csak koszorúk a járdaszigetnél álló oszlopon…

Azon az oldalon jutottunk végre el az Aréna Plázához, ami a Keletinél van, csak egyetlen feliraton sem találkoztunk vele, különben mehettünk volna éppen járó busszal vagy trolival…

Próba-szerencse, a Keleti oldalából induló 30-as buszhoz mentünk, hátha infót kapunk, mi jár helyette, mert a kiírás szerint az nem járt. Gyakorlatilag viszont éppen akkor indult!! A Keletiből Újpest központba így jutottunk el végülis simán.

Bőrválogatás, visszaséta a buszmegállóhoz. Az első táblától nem az indult. A másodiktól sem. A távolban feltűnt egy  harmadik tábla… Gyaloglás oda, aluljáró, jegyvásárlás, gyaloglás tovább. Hátranézek, akkor húzott el mellettünk egy csuklós 30-as. Futva, de elértük! Az emberek furán néztek rám, hogy jegyet lyukasztok. Valaki epésen meg is jegyezte: Minek lyukaszt? SZTRÁJK VAN! - Ennyit az “a lakosság érti és mellettünk áll” szövegről.

Végre feltűnt a Keleti Pályaudvar épülete. A reggeli mekis szendvics után most a szemben lévő Burger Kingbe mentünk be. Némi ottfogyasztás után egy szendvicset vittünk magunkkal az útra, a vonatra. Mindig retúrjegyem volt eddig,  szokatlan volt az alagsori pénztárban állni… És futva ugyan, de elértük a Miskolc felé induló vonatot! (Ott kellett rádöbbennem, hogy a meki ételei jobban passzolnak az én ízlésemhez, mint a börgeré)
Miért írok le egy teljesen eseménytelen pesti utat? Talán azért, mert mi egyáltalán nem éreztük meg, hogy sztrájk lenne! Hihetetlenül gördülékenyen jutottunk el oda, ahová menni akartunk, pedig felkészültünk az Újpest központba kigyaloglásra és a Pesten alvásra is, legalábbis lélekben.

Otthon már várt a párizsias hús, amit a 15 éves fiam készített nagy-nagy lelkesedéssel és sűrű telefonos segítség mellett 17, azaz tizenhét darab tojás felhasználásával és jókora füstfelhő közepette, de mellette szóljon, finom lett Na jó, egy profi megúszta volna 2 millis hússal a kiklopfolva is majd 7 millis helyett, amin a bunda is plusz 1-1 centi vastag volt mindenfelé… De első próbálkozásnak megfelelt Nem volt olajos és nem volt odaégett sem, megsült a hús is puhára annak ellenére, hogy a centis oldalmagasságú palacsintasütőt használta egy magasabb peremű helyett

Fárasztó nap volt, nulla szórakozással, csak a lényegre szorítkozva idő és lehetőség híján, így azt mondhatom csak: örülök, hogy ezen is túl vagyunk.