A lényeg
Unalmas? Nem. Nyissz, varr, hajrá! A király visszatér. Jó? Uccu Zaphirához!
Hm, eszembe jutott egy arc: Kim Wilde. Volt néhány jó dala a 80-es években… A hangszíne tetszett. Az is, hogy “erőből” énekelt, vagy legalábbis tökéletesen keltette ezt a hatást, s ezzel különlegesen pörgős, lendületes dalok kerültek elénk.
Most, hogy YouTube-on nézem a klippjét, bevillant egy másik arc is. 
Sokat nem kellett gondolkozni azon a néven, mivel egy másik Kimről van szó: Kim Basingerről.
Utóbbinak árnyalatnyival keskenyebb talán az arca, de ugyanaz a fazon. Nem?
De férfivonalon is van hasonló egyezés 
Két kedvenc arcom valójában egy: Brad Pitt szakasztott Robert Redford! Sokáig kellett várni, míg összepakolták őket egy filmbe, de akkoris játszhattak egy filmben… 
Igazából nem ez a kép a bizsergető - az a remek, amikor az idősebb Redford összevont szemmel feszülten néz valamerre…, hm, akkor mosódik össze a két arc.
De jó, hogy marad belőlük a vásznon legalább egy!
Eddig nem is néztem utána… Eddig csak az foglalt le, hogy Da’an és Zo’or olykor milyen sután mozog, idegesített az állandóan mocorgó kezük, a férfiatlanul telt csípő feltűnt ugyan, de az a jelmez akár harmadik lábat is adhatott volna hozzájuk, nem lett volna feltűnő… Ahogy halad a történet, úgy kerül a felszínre erőszakosabb énjük szópárbajaik során. Lefoglal az intrikaháló, a karakterek jelleme… 
Felismerhető, mondhatni eltéveszthetetlen. Ha valaminél említhetem a “rajongás” és “megbízható” szavakat, azok az ő nevéhez fűződő filmek. Különösen hangulatos darabokat hozott össze Chow Yun-Fat színész társaságában/felhasználásával! Mintha a kedvence lenne, a legtöbb rendezésében feltűnik ez a jellegzetes arc.