ea

Három nap. Három kényszerű kottyanás, még mielőtt a párom is elolvasná a könyvet.

Nem is annyira a történet foglalkoztatott, amikor éppen nem olvastam, hanem a történet szilánkos szerkezete. …Először nem is szilánkosnak, hanem cetlisnek hatott. Mindenféle tudományos, géntechnológiás blabla összedobálva egy könyvbe…, bosszantóan összevissza.

De ez a szilánkosság lehetővé teszi, hogy részeiben olvassuk el a történetet. Én a 192. oldal környékéig bírtam, aztán lapozni kezdtem, csak Dave-re és Lynn-re koncentrálva. És egész történetet kaptam. (Természetesen részben kielégítve a kíváncsiságomat később hagyományos útvonalon folytattam az olvasást!)
Most, hogy már letettem, újra ezen jár az eszem. Miért ír valaki egy ilyen könyvet? Ha a szálakat külön szedjük és összeillesztjük, csak novellákat kapnánk, amelyek egy témát járnának körbe. Ugyanaz lenne a ritmusuk, klasszikus íven menne a történet… Mintha féltucatnyi - M.C.-hez mérten - középszintű próbálkozás landolt volna a merevlemez egy mappájában, ötletadó cikkekkel támogatva egy másik mappában. Aztán egy szép napon, valami selejt könyvről írt felfújt ömlengést olvastán egy Sanawad-i “tegnap írtam egy regényt” beindulással összemixelte volna az összes próbálkozást egy egésszé, megtűzdelve cikkekkel és woilá!

Nyelvezetét tekintve - talán a fordítás hibája - egyszerű, persze ha leszámítjuk a könyv negyedét kitevő szakszavakat…

De a Broáf és Placcs szavakat még inkább megbámultam. Ezek élőbeszédben, szlengként, chaten előkerülnek, de ebben a környezetben nem jellemző!

Valaki a könyv kapcsán megkérdezte: ebben ki a főszereplő? Könyvként nézve nem megállapítható. De novellákra bontva már egyértelműbb.

Gerard, a papagáj több, mint erősen emlékeztet Pollyra, a szintén beszélő papagájra, aki egy kislánytól indulva egy állatkereskedés útba ejtésével egy idősebb nőhöz kerül s évekig vele marad. De a hölgyet egy nap “elvitte a macska”…, s Polly újra útnak indul. Táncol és énekel ennél, ékszereket lop annál, majd egy kutató foglya lesz, ahonnan egy orosz kiszabadítja és megkeresik az addigra felnőtté lett Maryt… A laborban létrehozott Gerard Evantól indul (136.o), egy gazdag öreg pasason keresztül egy állatkereskedésbe jut, majd egy autó hátsó üléséről a sivatagba, wellness központba, majmos családhoz, míg a kör majdnem bezárul…

Mit is kellene mondanom még egy olyan könyvről, amihez erősen igénylenék egy “kereső” funkciót… Vagy színezett oldalakat, regisztert… Aminek voltak olyan mondatai, amiből minden harmadik szót olvastam csak el az “x y ch”-s, többszörösen kötőjeles szavak miatt?

Kicsit a Merle-korszakomat idézte…
Mit is mondhatnék róla… Engem lekötött

Igényel valaki novellánkénti tartalmat, vagy maga szeretné felfedezni a történetet?

A múlt hét elején már szemeztem a könyvvel, de pénteken végre meg is vettem. Az alsó kosárban volt, talán a mérete miatt. Hatalmasnak mondható, a libri szerint 670 gramm, árulja a bookline és a tujapont is, ISBN száma 9789636796655, 3490 Ft az alapára, de 2700 környékén már kedvezménnyel beszerezhető, + postaköltség, gondolom.

Most mindenki, aki ült vagy állt, gyorsan feküdjön le, mert ez a könyv kikerült a 399 Ft-os készletbe, én pl a Coopban vettem meg!! Háromszázkilencvenkilenc magyar forintért! Egy 2006-ban megírt, 2007-ben magyarul kiadott keménytáblás Crichton könyvet!

És most olvasom. Idejét nem tudom, mikor kezdtem egy könyvet az elejétől olvasni a vége felé haladva, de most megpróbálkozom vele. Szétszórt vagyok, nem igazán sikerült figyelni sem, a harmadik sornál már nem emlékeztem az első sor tartalmára, de majd belerázódom. Túl sokszor kellett kikapcsolnom a körülöttem lévők zaját, hogy hallhassam a saját gondolataimat négy folyamatosan beszélő emberke mellett - most magamat kell lekapcsolnom, hogy maradéktalanul másra tudjak figyelni.

Nos, már a 17. oldalnál tartok…

Alternati - milyen jó, hogy előkerült a személye az Ad Librum kapcsán - június 18-án írt egy bejegyzést. Megunt könyvek cseréjéhez keres társakat, s már néhányat talált is. Az ő listája még késik kicsit, de hamarosan várható.

…Közben tovább léptem a többiek oldalára, s kiderült, hogy a “mozgalomnak” neve is van: Second Hand Club!

… Hozom inkább a linkeket és a listákat is

Athala, Csillagpor könyvsarok, Mekegő, Olvasószoba, Jane Eyre, Keményfedél (Nima).

Íme néhány lap a könyv elejéről. 5., 6-7., 8-9., 10-11., 12-13., 14-15., 16-17., 18-19., 20-21.,
Ami leginkább megfogott benne, az a hűvös, lényegre szorítkozó kapcsolat. Mondhatnánk száraznak, de nem az… Tanár-tanítvány viszony sejlik belőle fel. Könnyű, egyszerű, cicoma nélküli, olvasható mondatok 1931-ből!

Aki olvasta a 9 és 1/2 hét című füzetkét, az felfedezhet benne némi párhuzamot… A filmet nem láttam…

A fiúk papírgyűjtésekor emeltem ki a kupacból. Felütöttem a fedelet, beleolvastam a szövegbe, aztán félretettem - befogadtam.

A könyv 1931-ben jelent meg, de annyira lenyűgöző a stílusa, annyira szókimondó, hogy ma is megdöbbent itt-ott. Régen olvastam, évekkel ezelőtt, de azt hiszem, nem ártana ismét feleleveníteni… Talán beszkennelek néhány oldalt, kedvcsinálónak, ugyanis egészen baráti áron kapható az online antikváriumokban ez az “ócskaság”.

Nekem tetszett a stílusa.

Szülinapomra már nem, de január/februárra megjelenik az Adlibrumnál első könyvem, a Vér/vonal.

Régi vágyam teljesül. Régi tehertől szabadulok. Még mindig bennem az inger, hogy hozzátegyek, átírjak, szerkesszem… Most már csak novellákkal tudom bővíteni

Szeretem ezt a történetet. Hozzám nőttek a szereplők. Kötődöm hozzájuk, akár a családomhoz - de lehet, hogy jobban is!

Az előolvasók véleménye megoszlik: volt, akinek 80%-os formájában is tetszett, volt, akinek 110 százalékosan se. Mindkettőjük véleménye erőt adott. Ymdarnak a lelkesedéséért, Kadmonnak a kritikáért és a türelméért tartozom köszönettel.

Sheenard, köszönet neked is A csonkolás művészetéért A könyved mérete tökéletes, a margók, a sorok és oldalak száma, a gerincméret… Mászkáltam vele órákig, ráborítva a kinyomtatott, fekete-fehér borítómat… Sajnos bele még nem tudtam olvasni. Csak adathalomként tudok más könyvére nézni, amíg nem kerülök egyenesbe a sajátommal - pedig jó lenne már olvasni egy kellemes akciódús sztorit!

Kovács Ivett fordításában, a Magyar Könyvklub 5000 darabos kiadásában jelent meg 2004-ben az írónő 1993-ban írt könyve, melyet én 1980 forintról 399 forintra leárazva vásároltam meg valamikor 2005. májusának harmadik harmadában.
Ez mind nem is lenne fontos egy könyvismertetőhöz, igaz? De nekem sokat jelent. Mert nézzük csak:
- 5000 darabot nyomtak a könyvből és nem fogyott el. Pedig a Könyvklubnak boltjai vannak országszerte és ingyenes katalógusa, kedvezményei, akciói… Ez bennem - íróban- félelmet kelt.
- 1993-ban írta. Ez csak annyiban számít, hogy amikor beleolvastam, olyan hangulatom támadt, mintha a sajátomat olvasnám. Nem történetében, hanem egyes részek hangulatában hasonló. És egyből jött a keserves gondolat is, ami sokszor visszaköszönt már: mire esetleg az én irományom kerülne polcokra, már szinte mindenre azt mondják majd benne, hogy plagizálok… Mutogathatom majd az ósdi kéziratos füzeteimet bedátumozva, belsőnaplós részekkel keverve, hogy ez nálam hamarabb volt a történet része, lehet hogy meggyőző is lesz, de a tényen nem fog változtatni: olyan hatása lesz a történésfüzéremnek, mintha innen-onnan lopkodtam volna össze.

De térjünk vissza J.L. könyvére.
Említettem, hogy május huszonvalahanyadikán vettem meg. No, most olvasom harmadjára, június 3-án. Nem a könyv tökéletessége, páratlansága, egyedülállósága az oka, mert ez mégsem egy olyan “legleg” könyv… De első olvasatra a pasik-férfiak-harcosok jelleme-tartása-tulajdonsága fogott meg. Igaz, a gördülékenység miatt kihagytam néhány oldalt - meg a kíváncsiság is kihagyatta velem: ott biztos nem feküdhettek volna össze… (mindössze 2×5-6 oldalról van szó!!)- szóval így második olvasáskor bepótolhattam egy részét a kihagyottaknak…, és így természetesen úgy hatott a sztori, mintha átíródott volna menet közben, két olvasás között
De még akkor se olvastam el mindent.
Viszont a feledékenységem is közrejátszik, hogy néhány már többször olvasott rész frissnek hat… És az is tény, hogy krónikus javíthatnékom támadt már párszor - erős a gyanum, hogy áldozatul is esik majd a könyv, lesznek benne belefirkálások…
Pl 105. oldal 2. sor: Falon Van’yer báttya érkezik, aki egy évvel fiatalabb Falonnál… A 9. sorban kiderül, hogy egyforma magasak, Jadell arca viszont lágyabb vonású…, ugyanakkor a 251. oldalon az 5. sorban Falon a “legkevésbé ijesztő” a négy harcos közül. ( A négy harcos Falon és Jadell Van’yer, a lány ikertestvére Dalden Ly-San-Ter, valamint a Van’yerek sógora, Deamon.)
De! A történetben az egyik legnagyobb rejtély a testmagasság. Még nem tudom, hogy hogyan is oldjam meg az ábrázolást…
Na nézzük személyenként.
Falon. A 68. oldalon kiáll egy 210 cm magas harcos ellen, aki a 16. sor alapján legalább 10 cm-rel magasabb nála. A 72. oldal 21. sora újabb adattal szolgál: Falon “csupán 3-4 centiméterrel” lehetett alacsonyabb Shanelle (a női főszereplő) apjánál, de még így is majdnem fél méterrel magasodott a lány feje fölé… Ez alapján Shanelle 150-160 centi magas lenne…, Falon éppencsak horzsolja a 2 métert, az apósjelölt pedig olyan 205 cm…
De ez így túl egyszerű lenne.
Shanelle egy olyan bolygóra menekül, ahol az emberek alacsonyabbak nála. 230. oldal, 8. sor: ” a nők többnyire másfél méter magasak, a férfiak talán ha húsz centivel magasabbak náluk”. De Shani félelmetesen magasnak hat közöttük…, a szék is csaknem összeszakad alatta, és az az oszlop, ami egyébként a helyieknél a hasig érne, hogy megtámassza azt, neki éppencsak combtőig ér, így egy lehetőséget biztosít majd valaki más számára… (És itt most nem adom ki a sztorit.)
Egy korábbi jelenetben az apróságok egyik nőtagja felé elindul majd a legmagasabb harcos a négyek közül, azaz Dalden, és “legalább két fejjel magasabb volt Donillánál”. Falon Daldennél alacsonyabb, de a Donillánál magasabb Shanellenél csaknem fél méterrel magasabb??
De figyelem!
5. oldal 17.sor, azaz a regény első lapja: Jadd “alacsonyabb volt a lánynál” ( Shanellenél). 6. oldal 9-10. sorban “Ráadásul Shanelle nem volt apró termetű lány. Majdnem akkora volt, mint a fiú, aki a 175 centiméterével túlnőtte az átlagos kystrani magasságot”…
Az ilyen részek engem erősen igénybe vesznek.

Többszöri újraolvasásnál az ember már simán átugorja ezeket az akadályokat Asszem, egy négyest megérdemel bármelyik női olvasótól…