Egy másik világ gyermeke
Az utcában sokáig nem volt világítás. Mégsem féltem hazamenni, mert minden bukkanót, minden gödröt ismertem az aszfaltozatlan úton… Cikk-cakkban, olykor az egyik, olykor a másik oldalon haladtam, mintha látnám az akadályokat. Aztán került zúzott kő és közvilágítás, végül aszfaltburkolat is. És most már nem ismerem az úthibákat, mint gyerekkoromban. Ritkán járok vissza. Ha mégis, igyekszem minnél gyorsabban és halkabban suhanni tova - nem kérek a kérdésekből, mert nem akarok válaszolni, pletykaalap lenni. Read the rest of this entry »
