ea

Vagy születése? Mert ez a cikk még gyerekcipőben sem jár. Mezítlábas. Újszülött. Reméljük ujjgyakorlat. Reméljük, az első zsenge.

No, nem a megszokottak!

A dedo portugálban ujj — magyarban mondhatni “hülyegyerek”, akkor ujjszopó?

Saldo — zsold. A nullszaldó innen jön?

Kérésre nem várva én is összeállítanám a könyvlistámat A sorrend nem sorrend!

1. Duoglas Adams sorozata, kezdve a Galaxis Utikalauz Stopposoknak könyvvel. Annak idején, gyerekként még, a bátyámnak vettem születésnapjára. Munkába is stoppal járt reggelente, mindenhová stoppal jutott el, borult is stoppolt járművel…, mi több, asszem vezetett is lestoppolt járművet Szóval ő több volt, mint stoppos, nála ez már szinte “életforma” volt Megvettem a könyvet, ő elolvasta, én viszont képtelen voltam túljutni a beteg fantázia által papírra vetett első oldalakon. Évekkel később vettem újra kézbe - és rabul ejtett! A lányom orra alá én toltam a sorozat meglévő darabjaivel együtt, és Adams úr újabb rajongóval gyarapodott. Read the rest of this entry »

Rövid leszek! Menjetek, olvassatok tőle, mert könnyű ujjú és ötletes - elgondolkodtató párpercesei vannak fenn! Három hónap terméseiből lehet válogatni, de nyugodtan olvassátok válogatás nélkül, mindegyik remek!

Rhewa, én gratulálok a Születéshez és a Csendhez is!

Szülinapomra már nem, de január/februárra megjelenik az Adlibrumnál első könyvem, a Vér/vonal.

Régi vágyam teljesül. Régi tehertől szabadulok. Még mindig bennem az inger, hogy hozzátegyek, átírjak, szerkesszem… Most már csak novellákkal tudom bővíteni

Szeretem ezt a történetet. Hozzám nőttek a szereplők. Kötődöm hozzájuk, akár a családomhoz - de lehet, hogy jobban is!

Az előolvasók véleménye megoszlik: volt, akinek 80%-os formájában is tetszett, volt, akinek 110 százalékosan se. Mindkettőjük véleménye erőt adott. Ymdarnak a lelkesedéséért, Kadmonnak a kritikáért és a türelméért tartozom köszönettel.

Sheenard, köszönet neked is A csonkolás művészetéért A könyved mérete tökéletes, a margók, a sorok és oldalak száma, a gerincméret… Mászkáltam vele órákig, ráborítva a kinyomtatott, fekete-fehér borítómat… Sajnos bele még nem tudtam olvasni. Csak adathalomként tudok más könyvére nézni, amíg nem kerülök egyenesbe a sajátommal - pedig jó lenne már olvasni egy kellemes akciódús sztorit!

Még van bennem némi bizonytalanság, de már körvonalazódik a “jövő”. A szerkesztőm előkerült, még van egy vizsgája a napokban, aztán talán már hozzá tud kezdeni a szöveg átnézéséhez… Szeretném december közepére már kézben tartani a könyvemet.

A kiadó ma bólintott rá egy szerződésmódosításra és érdekesnek találja a könyv szöveget ott, ahol beleolvasgatott. Itt általában mindig meg is szoktam akadni - de ez “magánkiadás”, mégha a borítón és egyéb helyeken a kiadó neve fog szerepelni, akkor is.

Nyomdába megy és piacra kerül… Nem tudom, melyik érzés erősebb bennem: a félelem vagy a várakozás. Igazából éhes vagyok - ma még nem ettem semmit, szerkesztettem a szöveget

A visszajelzésektől mindig félek. Azt is tudom, hogy ez a történet semmiképpen nem lehetne egyértelmű és egyszálú - zárt rendszer, kapcsolatok kuszasága. Szerelmek, barátságok, érdekközösségek pókhálója, amit szétzilálhat egy óvatlan kéz, de újra létrejön, mert létre kell jönnie - ez a túlélés feltétele.

…És hamarosan folytathatom a megkezdett második részt, ami az eddigiek alapján felkavaróbb lesz az elsőnél… Mindent én sem látok előre - hagyom menni a szereplőimet a maguk útján, nem szinopszisból dolgozom - a második könyv végét ismerem ugyan, de azt, hogy milyen szálakon jutok el odáig, homály fedi. Igyekszem megteremteni a lehetőséget, hogy utólag novellákkal színesíthessem, árnyalhassam azt az időszakot… Ráadásul igéretemhez híven, már alapoznom kell egy “fúziót”, ami a harmadik kötetben nyer értelmet és erőt.., s lendíti majd tovább a várhatóan szerzőtársat igénylő történetet.

Remélem, lesz akkora érdeklődés a Vér/vonalra, hogy az első 200 példányos kiadásnak folytatása is lehessen…

Tilla szájából jött eme kinyilatkoztatás. Lányom hördült, én arra vártam, hogy abbahagyja a hörrenést és megnyikkanhassak én is. Éppen a Megasztár 4 szavazását néztük, jobb híján, asszem arra vártunk, hogy a közönség döntsön két versenyző továbbjutásáról és addig énekelnek a nagy bizonytalanságban… Egy ilyen szót szimpla “n”-nel mondani…! Mintha élő adásban hangozna el a “rémszavam”: fassssiszta… Töriórán olvastam fel és becsúszott a baki, bizony akárhogy igyekeztem, a fehér elefánt besétált, előrecsúszott a fránya “sz”, egyből korrigálja utána eresztettem egy erős “sss”-t de akkoris megtörtént - hogy mások észrevették-e? Nem tudom. Nem kaptam visszajelzést, se morgást, se kuncogást…

Nézem majd a youtube-ot, hátha felbukkan a gyöngyszem…

Nos, minden tiszteletem az álmodozóké, az álmukért tenni akaróké és az őket nem lelombozóké… Végre egy kellemes “cikk” a boon.hu-ról.

Régen, még 2007 újév napján gyűjtöttem be ezt az infót, látszik a jobb felső sarokban: a város hosszú távra tervez! …Avagy nem ártana 1. körmöt vágni; 2. ellenőzizni a beírtakat!

Most utánanéztem még mindig nincs változás az oldalon

“Az eset négy évvel ezelőtt történt, amikor az 58 éves Jean Margaret Meiers együtt töltötte az éjszakát a 47 éves Geoffrey Braunack-al. A pár az extrém szex híve volt, ezért az asszony leragasztotta a férfi száját, és kötelet, ragasztószalagot és láncot használva kikötözte egy oszlophoz háza teraszán. Ezután elment zuhanyozni, de mire visszaért, a férfi nem lélegzett, és a kiérkező mentők sem tudták megmenteni az életét. Joanne Moore azt állította, hogy a férfi ragaszkodott a kikötözéshez, ő először nem akart belemenni, mert túl extrémnek találta. Ügyvédje a nő felmentését kérte.”

Szó szerinti idézet a Boon-ról. Nos, az eset csakcsak világos, de ki az a Joanne Moore?? …És kicsoda Jean Margaret Meiers?