ea

Végre újra itthon. Egy ideig nem is szeretnék visszafeküdni a kórházba, pláne nem egy hosszú hétvégére, amikor csak elfektetik az ember lányát és ha nem agonizál, akkor nem is tesznek vele semmit.

Szombat délután felkeltem egy kétnapos “rosszelőérzetes” fekvés után az ágyból, rákerestem a gépen egy gyógyszerre, elolvastam a kiírtakat, aztán felegyenesedtem… és sugárban elindult belőlem a vér. Hat lépésen belül elértem a fürdőt, így volt szerencsém látni a további 4-5 adagot is, ami lüktetőn és visszatarthatatlanul előtört belőlem. Fél perc sem telt, csillapodott, akkor lépett ki utánam Gabi a kérdéssel: Te vérzel?? Betét, öltözés, papírok, telefonáltam a mentőért, összeraktam néhány dolgot, ami eszembe bírt jutni. Megjött a mentő, eseménytől a beérkezésig szerintem 10 perc sem telt el, de még nem is volt alkalmam ellenőrizni a telefonhívás és a betegfelvétel közötti időpontokat.

Odabenn egy rövid vizsgálat,és elhelyezés egy kórteremben. Aztán vártam. A szombat estét, a vasárnapot, a hétfőt. A vérzés jelzésértékűre csökkent, de gyógyszerek és egyebek nélkül. Kedden végre véget ért a bizonytalanság, az ultrahang élő magzatot mutatott, szóval megúsztuk a -hm- kalandot.

Ma engedtek haza. Keddtől végre kaptam Rutaszkorbint, ami vérzést csillapított (állítólag), de legalább valami volt. Nem volt vizsgálat, csak megkaptam a papíromat, amit jobban akkor még át sem néztem. Majd itthon. Most, mindjárt. A “fenyegető vetélés” kifejezés viszont a szemem elé került.

Nos, ezek után számtalan kérdéssel vagyok bélelve. Mit tehetek ezek után, hogy hasonló ne fordulhasson elő? Ne hajoljak előre, vagy ne egyenesedjek fel? Nem egyszerű.

Hihetetlen, amikor egy szöveg megtalálja a dallamát és utat tud törni magának a megfelelő emberen keresztül… Úgy a zeneszerző, mint az előadók érdeme is a Padlás Fényév távolsága. Kaszás Attilával is remek, Bereczki Zolival is egyedi, de sosem értettem, hogy bírják ki a végéig könnyek nélkül.

Nos, Tabáni Istvántól eddig semmit nem hallottam, a legutóbbi nemistudommicsoda úgy ment le, hogy egy percet sem láttam belőle - most említették, hogy tőle mennyire “ima”. Meghallgattam. És fogom még hallgatni. Jó férfiembert sírni látni. ÍGY jó.

A cikk teljes egészében a Nők Lapja Café oldaláról származik:

“A dohányzás és az intelligencia kapcsolatát vizsgáló tanulmány jelent meg izraeli tudósok tollából, amelyben arra a következtetésre jutottak, hogy az alacsonyabb IQ-jú személyek hajlamosabbak a dohányzásra.

A kutatást több mint húszezer újonc izraeli katona bevonásával végeztek kutatást a témában. Azért választották a 18 éves újoncokat, mert a hadsereg sorozásán kihullanak a rostán az értelmi fogyatékosok vagy  komolyabb mentális betegségben szenvedők.

Mark Weiser és kutatócsoportja ugyanis megjegyezte, hogy miközben a dohányzás és az alacsony IQ közötti kapcsolat bizonyított, sok korábbi tanulmány gyermekkorban elvégzett intelligenciateszteken alapult, vagy mentális, illetve magatartászavarral küzdő embereket is bevont a kutatásba, holott mindkét csoport hajlamosabb a dohányzásra és közülük többüknek alacsonyabb az intelligenciahányadosa az átlagnál. A frissen publikált dolgozat kimutatta, hogy azok a fiatalok, akik egy csomag vagy ennél is több cigarettát füstöltek el naponta, átlagosan 7,5 ponttal kisebb intelligencia hányadossal rendelkeztek nemdohányzó társaiknál.
A nemdohányzók intelligenciahányadosa átlagosan 101 volt, azoké pedig, akik még a sorozás előtt  kezdtek dohányozni, 94. A kutatók azt is megfigyelték, hogy minél nagyobb dohányos volt valaki, annál rosszabbul teljesített a teszten. A napi egy-öt szálat elfüstölők átlag 98-as IQ-val rendelkeztek, míg az egy csomagnál többet fogyasztók átlag 90 pontot értek el.

A tudósok arra is gondoltak: mi van, ha a dohányosok azért teljesítettek rosszabbul, mivel  teszt alatt nem gyújthattak rá. Ezért külön felmérték, hogy mi a helyzet azokkal, akik 18 éves korukig nem cigiztek, és csak a katonaság alatt szoktak rá. De ők is kisebb intelligenciát mutattak a nem-dohányzóknál: átlag 97 pontot kaptak. Az újonc testvérpárok tesztjeit is összehasonlították, azét a hetvenét, ahol az egyik dohányzott, a másik nem. Átlagban itt is a nemdohányzók bizonyultak intelligensebbnek.

Az eredményeket a kutatók úgy értékelték, hogy az emberek nem a dohányzástól lesznek kevésbé intelligensek, hanem  az alacsonyabb IQ-val rendelkezők egyszerűen hajlamosabbak a dohányzásra.” 

Engem kicsit rémít ez a 90 körüli érték… Fegyver van a kezükben, könyörgöm!

Holnap megyek harmadszorra “szakológushoz”. Az első alkalommal kiderült, hogy az interneten rosszul van megadva a rendelés időpontja - fél órával hamarabb zárt, pont amikor megálltam az ajtó előtt. A második alkalommal időben lettem volna ott, csak az orvos elment ebédelni, és nem is jött vissza, hiába várták a visszarendeltjei is. Akkor kb negyedórát beszélgettem az asszisztenssel, tőle szedtem fel infókat, majd 40 percet vártam a szociális gondozó előtt, hogy beszélhessek a “nagy” védőnővel. Vele is elvoltunk vagy fél órát, tőle is szedtem infókat, és kiderült, hogy még eléggé képben vagyok ebben az ügyben. Read the rest of this entry »

Gabi január elejétől kollégista. Olykor hazanéz, olykor telefonon is beszélünk, de általában nincs itthon. És elmúlt 18 éves. Egyetemre készül. Olykor anglisztikára, olykor valami önkormányzatos-államosjogos valamire, bocs, de gyorsan elfelejtettem… Most éppen az iparművészetin gondolkodik és még valamin, amit Székesfehérváron oktatnak… Idővel letisztul. Van még 12 napja.

Újabban elég gyakran jut eszembe, milyenek voltak ezek a nagy emberkék gyereknek. Gabi, a fontoskodó, Petya a hatalmas szemű, fürtös szőkés hajú kiskutya, Zoli a férfiasan hallgatag… Read the rest of this entry »

Tegnap tudomásomra jutottak a fiam félévi jegyei. Nem az ellenőrző által, hanem a kitöltött és kinyomtatott és aláírásra hazaküldött pályaválasztásis papírok által. Az ellenőrző még az osztályfőnöknél pihent…

A papírokba beletekintve először a düh jött, aztán a düh, majd a felháborodás. A férjem neve a régi telefonszámom lett, a telefonszámom pedig a férjem neve minden lapon. A továbbtanulásra megjelölt iskolákról és szakmákról is a megkérdezésem nélkül döntött az osztályfőnök. Bejelöltem a hibákat, a félévi jegyek ismeretében végre készre töltöttem a pár nappal ezelőtt megkapott pályaválasztási lapokat és összeraktam őket, hogy ha hazaér a fiam, visszavihesse a hölgynek. Hazaért, hozott egy másik papírt, mert az osztályfőnök észrevett az egyik lapon egy hibát, így az egyik lapon kijavította a cserét: a telefonszám és a párom neve végre a megfelelő helyre jutott! Csakhogy a hiba három lapon szerepelt és a telefonszám is a régi volt. Szeptemberben már az új telefonszám került az ellenőrzőbe és egy “Értesítések, kérések” szakasznál tett bejegyzéshez is, amit valahogy nem sikerült észrevennie… Read the rest of this entry »

Egy parkolásról szóló videót néztem. Vannak benne mókás és emberi dolgok, fejvakarós esetek, de a LÉNYEG az utolsó 4 másodpercben hangzik el és én azóta visítok a döbbenettől. Pláne, hogy a Google is igazolta a fiatalembert…

A béna parkolás módszertana a címe a videónak, de ez már nem is érdekel!

A harmadszorra megrendezett Mangalica Fesztiválon volt az egyik érdekesség. Közben a fórumozóktól összeszedtem egy véleményt: “Tepertős nugáttal töltött étcsokoládé. Töpörtyűk, amiket ropogósra sütöttek, majd ezután karamellizálták, így hihetetlen ízek szabadultak fel. Mogyoróval és nugáttal összekeverték, majd nemes-keserű csokoládéval és fahéjjal bevonták. nyámmmm”

De parkolásból itt a másik véglet: http://www.youtube.com/watch?v=P7Eqn_BiQus

De ez se rossz annyira…

No, jó böngészést

Bőrért kellett felmennünk. Elindultunk a bizonytalanba, hiszen a páromnak csak a csütörtök és a péntek volt a szabadnapja, és ahogy mérlegeltünk, inkább a csütörtök mellett döntöttünk. Az valamennyire előrelátható volt…

A szokott kb fél hatos vonat helyett busszal mentünk. Megszenvedtük, bár végig volt ülőhelyünk.

Pesten újdonságként ért minket a Stadion buszállomás. Miután kicsodálkoztuk magunkat, vettünk 6 fornettis kókuszos tekercset, tanulmányoztuk a térképet és elindultunk az egyik irányba. Az első keresztutcánál rájöttünk, hogy nem éppen a jó irányba tartunk, ezért korrigáltunk. Majd korrigáltunk és megkerültük a tömböt, visszajutottunk a fornettishez. Megindultunk a másik irányba, de belezavarodtunk a “Stadionok” feliratba, a szerintünk rossz oldalon lévő templomot jelölő keresztbe és a metrójelzésbe… A Kerepesi út sem volt mindig a helyén, pedig ott voltunk rajta… Végül kiderült, hogy másodjára már jó irányba megyünk, de az, hogy rossz oldalon, csak akkor, amikor elfogyott a járda a hídnál. Visszamentünk, majd a piros lámpánál átszaladtunk az úton, ott, ahol nem volt zebra - a környéken sehol! -, csak koszorúk a járdaszigetnél álló oszlopon… Read the rest of this entry »

2+2+1 Aszpirinnel sem tudtam levinni a lázát vasárnap délutántól hétfő hajnalig. Már csak vizesruházom és kb 20 percenként bemegyek hozzá, hátha változik valami. Tapintásra 38-39-es lehet a láza, de nem köhög, nem zilál, normális.

Valószínűleg azért fázott meg, mert pulóverben volt kinn tegnapelőtt az udvaron, hiába szóltam rá. Valószínűleg azért fáj a jobb karja és a jobb oldala is, mert magasugrottak és levervén a rudat általában rajta landolt.

De mi van, ha az influenzát kapta el? Végtagfájdalommal, magas, makacs lázzal, fáradtsággal és étvágytalansággal? Engedjem a többi gyerekemet iskolába? Egyáltalán, hogyan küldjem el az orvoshoz? Üljön a rendelőben akár csak 10 percet is, míg beszólítják az előre bejelentett időpontra?

Sose voltunk influenzások. Hiába tombolt az iskoláikban, egyik sem kapta el soha. Gabi egyszer beoltatta magát ellene, néhány napig rosszul volt, akkor megfogadta, hogy soha többet. Most is hiába volt lehetősége rá, nem vette igénybe. Egyik gyerek sem akarta. Mi sem.

A múlt héten, Miskolcon egy nő nagyon köhögött a buszmegállóban. Igyekeztem nem a közelében lenni. Jött a busz, reméltem, nem a Barcikaira száll fel - szerencsére a Varbóival ment el. Elgondolkodtam, mennyire könnyű a mostani helyzetben ellenszenvet érezni egy másik, láthatóan beteg ember iránt. A buszon csak a leszálláskor vettem észre azt a férfit, aki kettővel mögöttem ült. Láthatóan nagyon lázas volt, zsongó, nehéz fejjel. Két karja az előtte lévő székre támasztva, arra borult rá vöröslő arccal.

Nem hallottam köhögni az út során, ezért meglepett a látványa. Azóta nincs olyan hír, hogy Barcikán vagy a környéken lett volna ilyen megbetegedés - remélem, ezentúl sem lesz!

Nem tenne jót a páromnak, de nekünk sem.

“Igazi lúzert fogtak a rendőrök a VIII. kerületben. A tolvaj rendőrökkel a hátsó ülésen szeretett volna ellopni egy kocsit.

Megpróbált ellopni egy rendőrautót kedden délelőtt egy fiatalember a VIII. kerületi Népszínház utcában, de nem látta, hogy a sötétített ablaküvegű kisbusz hátsó ülésén két rendőr ül - számol be a Népszabadság.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság bevetési főosztálya egyik kisbuszának sofőrje kiszállt a járműből, de a slusszkulcsot nem vitte magával, ezt kifigyelte a fiatalember, aki a sötétített ablakon keresztül megpróbálta kifürkészni, mit lophatna el a kocsiból. Egy ideig tétovázott, majd határozott mozdulattal felnyitotta a kisbusz ajtaját és beült.

Épp elindította volna a járművet, amikor a háta mögött ülő rendőrök megszólaltak: “mi nem tennénk!”. A tolvaj megpróbált ugyan elmenekülni, de elfogták és előállították.

A rendőrség adatai szerint ő az első, aki Magyarországon a benne ülő rendőrökkel együtt akart ellopni egy rendőrautót.”

Ez egy AAAAAkkora sztori, hogy el sem hiszem!

A cikk szó szerint idézve a vezess.hu-ról.